SZÉPIRODALOM

Befektetők

Forró nyári napra volt kilátás a 3 millió kisbefektető országában. Két perccel múlt tizenegy óra. A Budapesti Értéktőzsde kereskedési idejének megkezdéséig még fél óra volt hátra, de már így is úgy harminc ember várakozott, tanácskozott, latolgatta saját és mások esélyeit az üvegfal innenső oldalán. A használaton kívüli információs pult mellett farmernadrágos fiú állt rövid ujjú, fehér ingben. Egy újságot böngészett. Egy idő után körülnézett, ismerősök után kezdett kutatni, majd elindult a terem másik végébe, ahol meglátta egyik alkalmi ismerősét. Mindketten a kárpótlási folyamat hatására kezdtek behatóbban foglalkozni a tőzsdével.

• Mire tettél ? – kérdezte magába mélyedt sorstársát.
  
  
• Üzleti titok. – mondta nevetve a másik – Mindenesetre, holnap még szeretnék reggelit adni a gyereknek
  
  
• Miért, a részvényt már nem szereti ?
  
  
• Leszokott róla.

Elnevették magukat. Egyre többen voltak az előtérben. A biztonsági őrök arcán látszott, hogy igen komolyan veszik feladatukat. Elegáns egyenruhájuk zakója alatt ügyesen elrejtett, hosszú csövű pisztoly lapult. Figyelmüket semmi nem kerülte el, bár néha fölösleges volt óvintézkedésük. Egy idős úr a földre tette a táskáját, és az üvegfal felé indult. Alig tett meg egy lépést, a terem belsejében álló őr odalépett hozzá.

• Szíveskedjen felvenni a táskát. – mondta megfellebbezhetetlen, de udvarias hangon a táska tulajdonosának, majd azonnal visszalépett a helyére.

Sorban érkeztek a brókerek. Egytől egyig, jól szabott fekete öltönyt, fehér inget, fekete nyakkendőt, magasfényű cipőt viseltek. Annak ellenére tették ezt, hogy öltözékükre semmiféle előírás nem létezett. Többnyire hátrafésülték hajukat, amin minden egyes szál a helyén volt, még akkor is, ha csupán egyetlenről volt szó. Majdnem mindegyikük röviden szót váltott egy-egy befektetővel, míg mások pillantásra sem méltatva e földi halandókat előkészítették beléptető kártyájukat, és eltűntek a terem bejáratánál.

Egy vállas, csokornyakkendős, fiatal bróker - bár nem olyan régen még maga is az üvegfal innenső oldalán állt - úgy ment el néhány volt ügyfele mellett, mintha sohasem látta volna őket. Memóriája szelektív volt, és az illető pillanatnyi, vagy várható befektetésének függvényében elég gyakran változott. Rövid pályafutása során igen nagy emberismeretre tehetett szert, mert már egy héttel munkába állása után megosztotta tapasztalatait egyik ügyfelével, akivel viszonylag gyorsan tegező viszonyba kerültek. Sajátjogú ( tehát az eredeti kárpótolt birtokában levő ) kárpótlási jegyek vételéről volt szó. Röviden így összegezte tapasztalatait: „Ha tudnád mennyi birka ember van. Egyik sem tudja, mennyit veszít.”. Ügyfele hallgatott. Ki tudja, mire gondolhatott. Netán egy másik állatfajtára.

A testalkat bizonyára véletlen, de az ellenkezőjére is akadt példa. Teljes mértékben megőrizte közvetlenségét az a nyeszlett zsidó fiú, aki szintén nemrég került be a bűvös körbe, és a New York-i tőzsde nevének hallatára, két hónapja még csak felsóhajtott: „Óh, a New York-i tőzsde !” Most pedig itt van, igaz, hogy még nem a világ legnagyobb tőzsdéjén, és egyelőre itt is afféle kisinasként, de mégiscsak egy lépéssel közelebb álmaihoz.

Szürke kis egérre emlékeztető, aktatáskás, szemüveges, alacsony ember vizsgálta a számítógépes monitorokon váltakozó árakat. A körülötte sündörgő beavatott, vagy beavatatlan ifjoncok úgy vették körül, mint az aranyborjút, lesték szavait, minden reakcióját. A figyelem középpontjában állt, és ezt ő nagyon jól tudta. Befektetői gyakorlatát még a háború előtt szerezte. Szűkebb környezete ezt tudta róla, és ennek megfelelően viszonyultak hozzá. Elemzéseiben, tippjeiben szinte soha nem tévedett.

A külső körökben levő fülek tulajdonosai itták az információt. Szürke egerünk kedvenc szórakozása volt, egy-egy hír felröppentése. Mondani sem kell talán, hogy elsősorban olyanok vették készpénznek ki nem mondott ötleteit, akik a tőzsdén még teljesen tapasztalatlanok voltak. A fehéringes fiatalemberrel köszönő viszonyban voltak. Nem tartozott ugyan holdudvarához, de teljesen kívülállónak sem tekintette. Tette ezt azért, mert különösen jól tudott beszélgetni vele, és nemcsak a napi politikával, de szinte minden egyébbel kapcsolatban.

A fiatalember befektetései, amennyiben annak lehet nevezni a száz-, kétszázezer Forintos összegeket, amikkel „játszott”, mindenki számára kissé furcsák voltak. Általában a legkilátástalanabb helyzetben levő részvényekből vásárolt. Egyedül szürke barátunk nem csodálkozott rajta.

Ezúttal egy hűtőipari cég részvényéről volt szó. Ez a részvény az utóbbi fél évben hetven és négyszáz százalék között mozgott. Két héttel ezen események után pedig tőzsdei kereskedését is véglegesen megszüntették: „kivezették” a tőzsdéről. Pillanatnyilag százhúsz százalékon állt, és percről percre esett.

Akkora „hossz” (általános árfolyam-emelkedés) volt azokban a napokban, hogy még az is nyert néhány százalékot, aki az életében nem volt tőzsdén, és teljesen vakon tett valamelyik részvényre. Igen, azt írtam, hogy tett. Ezek az adás-vételek akkoriban inkább fogadásra, mint befektetésre emlékeztettek.

És eljött a nagy pillanat. Izgatott morajlás futott át az előtéren. A golyóálló üveg mögött megkezdődött a kereskedelem. A fényújságon megjelenő kötési árak - az alacsony emberke igen nagy megelégedésére – egymás után sorjáztak elő, mint a kemencéből a kenyerek. Az izgalom egyre nőtt. Van-e külföldi befektető, ez volt itt a nagy kérdés. Minden bizonnyal volt, mert az árfolyamok – a befektetők nem kis megelégedésére percről percre emelkedtek.

A hűtőipari cég részvényének árfolyama viszont – a fiatalember nagy szerencséjére - olyan alacsonyra esett, hogy kilencven százalékon meg tudta vásárolni. Először nagyon megörült ügyességének, és szerencséjének, öröme azonban korai volt, ugyanis a részvény árfolyama tovább esett, ezúttal hetvenöt százalékig. Ekkor a túl nagy ( több mint húsz százalékos ) árfolyamváltozás miatt felfüggesztették a részvény kereskedelmét.

Elkeseredetten figyelte, amint a „blue-chip”-ek ( a biztos, tőkeerős cégek részvényei ) egyre magasabb árfolyamot érnek el. Már kezdte bánni, hogy nem folyamodott ő is a biztos módszerekhez, már amennyire létezik a tőzsdén ilyen. Ekkor azonban fordult a trend. Újra megindult a részvény kereskedelme. Aznap elérte a száz, másnap pedig már a száznegyvenhét százalékot. Ekkor azonnal beadta eladási megbízását. Egy perccel megbízása teljesülése után a részvény kereskedelmét ismét felfüggesztették. Ezúttal emelkedése bizonyult gyorsnak.

A tőzsde melletti házban levő brókercégnél részvényt is és őt is komolytalannak tartották. Mikor visszatért a tőzsde épületébe, a guru rámosolyodott.

• Sikerült, megkötni ?
  
  

Először elcsodálkozott, honnan tud ez a sokat tapasztalt ember akcióiról. De gyorsan sutba dobta cikázó gondolatait, és sugárzó arccal válaszolt.

• Harminc százalékot csináltam.
  
  

A szürke guru ritkán adott közvetlen tanácsot, most azonban kivételt tett.

• Ma ne kockáztass többet. Van más részvény is a világon.
  
  

Nyeresége a legtöbb jelenlevőnél még a megbízási díj töredékére sem lett volna elég, ő azonban mérhetetlenül elégedetten hagyta el a tőzsdét. A pénznél jobban csak sikerének örült.

-      &      -