Az első meglepetést az okozta, hogy Dudlikopf bekapott két akkora gólt az állára, amitől egy dél-hortobányi szürkemarha is megfeküdt volna, ő viszont rezzenéstelenül állta a pofonokat. A hatodik menetnél a közönség már nagyon biztatta, hogy idáig jól eljátszotta a fair-playt, de most már ideje felvenni a lábtörlő-pózt. Dudlikopf ehelyett finoman elhelyezett egy véraláfutást az ellenfél szemöldöke fölé. A kilencedik menetben az ellenfél, Tömör Géza, vagy ahogy a szurkolói hívják, a szabadkezű szobrász végzetes hibát követett el. Rossz ütemben indított rohamtámadást, aminek eredményeként a vártnál is nagyobb lendülettel zuhant bele Dudlikopf jobbegyenesébe. A másfél mázsás test minden különösebb gondolkodás nélkül zuhant a földre. A riporter úgy gondolta, hogy a rászámolás innentől kezdve pusztán bürökratikus időveszteség, ezért már akkor faggatni kezdte a győztest, mikor a bíró még el sem jutott a tízig.
- Hogyan értékeled a meccset?
- Jó volt, mert nyertem. - válaszolta egzotikus intelligenciával Dudlikopf, és ahogy elmosolyodott, kacagva végiggurgulázott egy vércsepp a szája szélén.
- Hogyan látod az esélyeidet a jövőben?
- Egyik szememre sem látok - mondta elbűvölő, fogmosásra ösztönző reklámba illő vigyorral.
- Igaz, hogy a meccs előtt magad ellen fogadtál?
- Hát'ja, ja. Felraktam minden pénzem, hogy ha veszítek, legalább az albérletet ki tudjam fizetni valamiből. De ezután a kiütés után nem hiszem, hogy gondom lesz valaha is a pénzre.
Hozzászólások