ALKOTÓ

Bús, őszi dal 2

Már egyre több ködöt kavarnaka bajt hozó, gúnyos szelek.Fázik a fény is, megremeg.Szúrósan száll a rőt avarnakillata, ahogy lépkedek.Sóhajos fák némán búsuljákelhullott álmaikat, ésnem oldja fel már feledéselmúlt telek gleccsernyi súlyát.Jól jönne most egy ölelés!
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    :)))
    Az ember árva lánya/ sóhajtozik magába':/mindene sorra romlik,/ csak erkölcse javul. :)
    Mindenkit körbeölelgető vigyorikon!
  • ALAPÍTÓ
    Az emberek is felemlegetik ilyenkor ősszel az "elhullott álmaikat", nosztalgiáznak, borzonganak és készülnek a télre. Persze ez sem tart sokáig, mert jönnek a téli torok, vigasságok, amik aztán feledtetik a megfáradt mélabút. Tetszik a versed, szinte életre kel benne a hangulatod. Ölelést küldök én is kedves Ilonka + sok pacsit. :))

  • SZERKESZTŐ
    Bús vagy nem bús, nagyon tetszenek ezek az őszi képekbe öntött elégiáid. Szemléletes allegóriák, remekül kifejezik azt az életérzést, amin errefelé már elmélázik az ember lánya. Tudom, érzem :) Kapsz egy baráti ölelést:)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum