Mondd, látod-e, testvér, hogy morog
és csetlik-botlik ez a világ,
látod, hogy velünk együtt forog,
hogy megrág, kiköp, s szalad tovább?
Hogy a múlás gondolatától
születő napok megremegnek,
és mondd, tudod-e, hogy reménye
sem lehet az itt elveszettnek?
Látod-e az örök körforgást,
ahogy benne rendez az Isten?
Láthatsz születést és halált is,
és hogy egyszer elmúlik minden.
Látod, hogy világok keringnek,
századok, évezredek múlnak,
visszhangja szól múltnak, jelennek,
hogy itt mindenek porba hullnak?
Alkotói biográfia: Kormány Gábor
Kormány Gábor vagyok, számomra a költészet nem egy távoli, elérhetetlen művészeti forma, maga a szerelem, az élet, verseimmel arra törekszem, hogy megfogalmazzam azt, amit sokszor csak érzünk, de kimondani nehéz. Célom, hogy az olvasó ne csak sorokat lásson, hanem egy tükröt, amelyben ráismerhet saját magára is.
Alkotásaimban a hit, szeretet a természet és az emberi sorsok kapnak hangot, mert hiszem, hogy a vers a lélek legtisztább tolmácsa.
Számomra az írás nem válasz, hanem keresés. Egyfajta kapaszkodó egy olyan világban, amely sokszor kusza és nehezen érthető. Verseimben a hétköznapi pillanatok mögé nézek: egy nyári nap csendjébe, egy emlék tükrébe, egy érzés kimondhatatlanságába.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (501)
- vers (306)
- versek (130)
- líra (125)
- szépirodalom (106)
- novella (103)
- próza (91)
- tokio170 (81)
- olvasnivaló (80)
- szerelem (40)
Havi archívum
2026
- május (5)
- április (9)
- március (3)
- február (32)
- január (21)
2025
- december (5)
- november (6)
- október (8)
- szeptember (6)
- augusztus (3)
- július (2)
- június (3)
- május (11)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (17)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Látom, látom! És nem vagyok tőle túlságosan boldog. De ez az élet rendje: születünk, élünk - úgy, ahogy - aztán elmúlunk.
Memento homo, quia pulvis es, in pulverem revertis.
Mégis jobb lenne, ha szebb és jobb lenne - mert ugye lehetne... rajtunk múlik.
Sajnálatos tény, hogy semmi sem örök. Az emberi életre viszont el tudnék képzelni valamivel barátibb perspektívát. A Föld legidősebb fája Svédországban van, ahol egy lucfenyő életkora 9550 év. Az úgy már nagyon rendben lenne, ahhoz azonban még fejlődnünk kell bőven.
Bizony kár, hogy semmi reményünk. Jöttünk, voltunk, porba hullunk. Közben pedig múlatjuk az időt, ki-ki vérmérséklete szerint.
Tanulságos vers, a kőgazdagjainknak is ajánlanám olvasásra.