ALKOTÓ

Credo

Credo

Mondd, látod-e, testvér, hogy morog
és csetlik-botlik ez a világ,
látod, hogy velünk együtt forog,
hogy megrág, kiköp, s szalad tovább?

Hogy a múlás gondolatától
születő napok megremegnek,
és mondd, tudod-e, hogy reménye
sem lehet az itt elveszettnek?

Látod-e az örök körforgást,
ahogy benne rendez az Isten?
Láthatsz születést és halált is,
és hogy egyszer elmúlik minden.

Látod, hogy világok keringnek,
századok, évezredek múlnak,
visszhangja szól múltnak, jelennek,
hogy itt mindenek porba hullnak?

Értékelések száma: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Amatőr irodalmi állampolgárként inkább a szabad vers felé húzott a szívem, igaz hosszú szünet után kettőezertíz környékén fogtam újra tollat a kezembe.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:

"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Témák címkék szerint

Havi archívum