Úgy megyek eléd,
mintha előkelő vendég
érkezését várnám;
szellőztetem párnáidat,
friss ágyneműt húzok,
a fejre állított székeket
az asztalra teszem,
kiporszívózom a szőnyeget,
megfőzöm kedvenc ételed,
a féltve őrzött
hollóházi porcelánt
is előveszem,
éppen kiérünk
még az állomásra;
tömeg, ölelkezések,
de neked csupán
hiányod érkezett.
Hozzászólások
A csodákban akkor is hinni kell, ha tudjuk, hogy csoda, ha megtörténnek!
Örökké várok RÁ!
Köszönöm szépen!
A hétköznapi készülődés közben újraél, újra gondol az ember sok mindent. Talán legközelebb majd a csoda is megtörténik kedves Erika...
Gratulálok a várakozással és készülődéssel töltött pillanataidhoz!
Cuppacsi: L. M.