a nappal mérges füstködét
szűri az éj derengő szövetén
a lámpafények karcos udvarukban
sárgán imbolyognak mint van gogh
hamis napraforgói* a recézett levegőben
por ül rá a sötétre és földre nyomja sárgán imbolyognak mint van gogh
hamis napraforgói* a recézett levegőben
a benne éledő koldus világosságot
remegve mosdik a fény csatornák csobogóján
felnéz megrázza szikrázó üstökét
apró izzó tűhegyek pattannak szerteszét
utánuk lopódzik csúszkálva az éjjel lehullt felnéz megrázza szikrázó üstökét
apró izzó tűhegyek pattannak szerteszét
szárnyporán fázósan vacogva borzongva és dadogva
a részeg álmából riadt gyámoltalan gondolat
*Egy olasz művészeti magazin állítása szerint Vincent Van Gogh Napraforgók című festménye, melyet évekkel ezelőtt 25 millió fontért vásárolt meg egy japán vállalat, másolat. Ráadásul nem is közönséges darab, hiszen a másolat készítője nem más, mint a festő közeli barátja, Paul Gauguin.
Hozzászólások
Ezt a darabot megírtam emlékeztetőül azokra az időkre gondolva még akkoriban, amikor nem is volt olyan távoli az ilyetén érzésvilág. Pontosabban: 2008-04-06-án.
Recuppróka :))
Földim, te sem vagy egy kispályás, :) remekbeszabott festményt varázsoltál ide a szavakkal, érezhető, látható a "hajnali részegség".
Cuppacsi! :)