Visszafelé forgat a gép,
s a vaskerék fogai
csattogva idézik fel a gyermeket,
göndören, szőkén nézi a jövőt.
Rám nevet...mindig nevet.
Dundi, szabályos arc,
zöld, tiszta, gombszemek,
suta kis madárláb-ujjak markolnak
felnőtt kezet.
Az apáét, és ő fogja, majd
hirtelen,
nyakába iszáknak felemeli,
gyöngysort kacag a gyermek,
hajába fúj a szél,
s hangja a lepkéket kergeti.
Még most volt,
pár nap választ el tőle,
de mégis megfoghatatlan,
már az a kéz elfoszlott rég,
csonttá vált sárga-föld hantban.
Iszákként magam maradtam.
Deres lovam vad sörénye
leheletként köddé lett,
majd tán a felhők kirajzolják,
mert tudom, hogy ott van fent.
Megjegyzés: szépírások
s a vaskerék fogai
csattogva idézik fel a gyermeket,
göndören, szőkén nézi a jövőt.
Rám nevet...mindig nevet.
Dundi, szabályos arc,
zöld, tiszta, gombszemek,
suta kis madárláb-ujjak markolnak
felnőtt kezet.
Az apáét, és ő fogja, majd
hirtelen,
nyakába iszáknak felemeli,
gyöngysort kacag a gyermek,
hajába fúj a szél,
s hangja a lepkéket kergeti.
Még most volt,
pár nap választ el tőle,
de mégis megfoghatatlan,
már az a kéz elfoszlott rég,
csonttá vált sárga-föld hantban.
Iszákként magam maradtam.
Deres lovam vad sörénye
leheletként köddé lett,
majd tán a felhők kirajzolják,
mert tudom, hogy ott van fent.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Köszönöm László, azt is, hogy elmesélted. Érdekes dolgok derülnek ki exhumálás után, mesélték mások is. Igen, szerettem, mint ő is engem. Rég volt, és biztosan nagypapának is remek paripa lett volna, ha eléri.
Ne is mond... egy hete exhumáltattam nagymamám sírját. Láttam, hogy mi maradt belőle. A koporsó aljára tett fólia viszont teljesen egyben volt 31 év után is. :(
Nagyon szerethetted a paripádat, meghatóan emlékezel a régi időkre.
Gratulálok a versedhez!
Kedves Ada!
Megköszönöm érző, értő szavaidat. Mindent elmondtál róla.
Szeretettel: szaffy
Köszönöm Krisztin együtt érző szavaidat. Akinek még van ilyen mankója, vegye a hóna alá, és vigyázzon rá.
Ölellek: szaffy
Kedves Klára! A hosszú, keserves, vagy netán édes évek sem feledtetik velem. Talán az út vége felé araszolva egyre többször fog eszembe jutni, ereje, bátorsága.
Nevetése, mosolya.
Köszönöm szépen: szaffy
Drága Lótusz! Köszönöm azt a sok érzelmet amit kapok tőled. Talán érdemtelenül, de elrakom.
Ölellek szeretettel: szaffy
Emlékezés, szomorúság, magány, remény és hit. Én ezt olvastam ki belőle. Nagyon szép vers!
Gyermeki mosolyt láttam, hallottam nevetését, láttam törékeny, csepp gyermek boldogságát. Szívem elszorult, könnyeimmel küzdök, oly szomorú a vég, a visszafordíthatatlan kegyetlen vég!
Gratulálok, kedves Éva, oly szépen osztottad meg érzéseidet, fájdalmadban veled érzek!
Szeretettel ölellek:Klári
Drága Szaffym... Nem tudtam könnyek nélkül elolvasni... Megrázó, erős, és átélhető érzéseket közvetít gyönyörű versed.
"suta kis madárláb-ujjak markolnak felnőtt kezet"... Törékenyebb, és eltéphetetlenebb kötelék nincs ennél...
Veled fáj az én szívem is..., és Veled hiszem, remélem, tudom, "hogy ott van fent".
Ölellek szeretettel, sokkal, Lótusz.