Ritka szerencse az én koromban
még élő szülőknek gyermekeként
tehetni, ami szép kötelesség,
így nem maradhatnak nélkülem ők.
Már harminchét év egy házasságban
– áldhatlak ezért is Téged és őt –,
állít hát önzésem új korlátot:
párom ne hagyjon engem egyedül.
E két feltétellel kötném kezed,
hogy egyenletem megoldjad, Uram —
közelíthet Mindenszentek, dolgom
csak ennyi a magam múlásával.
Hozzászólások
Nagyon köszönöm, kedves László!
Tényleg szerencsés vagy mindenképpen. Bízzál a jó öreg matematikusban!
Gratula!
Köszönöm, Krisztina!
Viszontölelés. :-)
Igen Tibor! Az ember nem akar elveszteni, elveszni inkább, mert az könnyebnek tűnik. Most teljesen értelek és egyetértelek. Ölellek + gratula
Köszönöm, Andrea!
szépszép.