Völgy mélyéből ködös éjszakán,
vén hegy hágóján felkapaszkodtam.
Kihajoltam az Égbolt sötét ablakán,
a sűrű, kék éjszakába beleszagoltam.
A testes Hold szürke hátát
körbe-körbe tisztára sikáltam.
Az Éj kifújta az utolsó párát,
ne töröljem le, arra vigyáztam.
Bodros felhőket tisztogattam,
ragyogjanak nappal pompás fehéren.
Fürgén dolgoztam, halkan dúdolgattam.
Néhány felleg kócos haját megfésültem.
Szellőn szállva, felhőkbe kapaszkodva
helyére szögeztem néhány lógó Csillagot.
Hajnalodott, szólt egy égi harangocska,
s lágyan felkeltettem a Napot.
Virradatkor Földre ereszkedtem,
csupa íz és illat lett a lelkem,
Munkám egy időre befejeztem,
faóriás zöld lombja alá heveredtem.
Hozzászólások
Köszönöm az építő jellegű hozzászólást!
A te éjjeli műszakod igazán sajátos, kifejezetten viruális. A címből eredően kézzelfoghatóbb éjszakai elfoglaltságra számítottam, úgymint árufeltöltő, recepciós, mentős, rendőr, taxis vagy vonatvezető. Meglepődtem, de az elvont mondandó mégis megfogott, bőven felülírta a várakozásomat.
Ami viszont számomra nem volt ugyanennyire pozitív hatás, a számos ragrím, amelyek visszavesznek műved - szó szerint - felemelkedett hangulatából és csengő-bongó frissességéből.
A képillusztrációk mérete a Házirendben szabályozva van a publikációknál (max. 500 pixel a legnagyobb oldal). Nem célszerű ugyanis terjedelmes képeket beilleszteni, amelyek elvonják az írásról a figyelmet. Kb. úgy érdemes az arányokat beállítani, mintha nyomtatásba kerülne. Ezenkívül a képeket jobb a szövegszerkesztő menüsorából feltölteni (a kép ikonra kattintva), mivel úgy a túlfutott méretet pontosan be lehet állítani, illetve pl. a középre helyezett verseknél az illusztrációt is hasonlóan lehet centralizálni.
A képet viszont szépen optimalizáltad 39 kB lett, ami megfelel az elvárásnak.