Az ágyánál álltam és elengedtem a kezét...
S közben figyeltem halkan búcsúzó, könnyes tekintetét.
Ő soha, soha nem engedte el kezem,
Féltett, óvott mindig türelmesen,
Cserébe ócska hálám simogatta,
Mégis... most mégis utoljára
Kezem szorosan fogta, szorította!
Így maradtunk mára külön s egyedül,
De lelkünk húrján a szeretet hegedült!
S most itt állok sírjánál a csillagok alatt,
Könnyem se hull, szívem kiszáradt patak.
Ó, bárcsak odaadhattam volna életem felét,
De én csak álltam ágyánál,
S elengedtem a kezét...
Alkotói biográfia: Kormány Gábor
Kormány Gábor vagyok, számomra a költészet nem egy távoli, elérhetetlen művészeti forma, maga a szerelem, az élet, verseimmel arra törekszem, hogy megfogalmazzam azt, amit sokszor csak érzünk, de kimondani nehéz. Célom, hogy az olvasó ne csak sorokat lásson, hanem egy tükröt, amelyben ráismerhet saját magára is.
Alkotásaimban a hit, szeretet a természet és az emberi sorsok kapnak hangot, mert hiszem, hogy a vers a lélek legtisztább tolmácsa.
Számomra az írás nem válasz, hanem keresés. Egyfajta kapaszkodó egy olyan világban, amely sokszor kusza és nehezen érthető. Verseimben a hétköznapi pillanatok mögé nézek: egy nyári nap csendjébe, egy emlék tükrébe, egy érzés kimondhatatlanságába.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (501)
- vers (306)
- versek (130)
- líra (125)
- szépirodalom (106)
- novella (103)
- próza (91)
- tokio170 (81)
- olvasnivaló (80)
- szerelem (40)
Havi archívum
2026
- május (5)
- április (9)
- március (3)
- február (32)
- január (21)
2025
- december (5)
- november (6)
- október (8)
- szeptember (6)
- augusztus (3)
- július (2)
- június (3)
- május (11)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (17)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Letargikus, bánkódó sorok, a lírai én önmagát ostorozó hatású mondandója. Versed a veszteség és a bűntudattal átszőtt szeretet nagyon személyes pillanatát mutatja meg. Valamiért viszont ennek így kellett megtörténnie, az ember ugyanis zavarában olykor nem időtállóan cselekszik. No, de hát többek közt ettől ember az ember, nem pedig gép.
Megható, búcsút mondó versedhez gratulálok!