Pöttyözve izzanak a gép hasán a szilíciumlapocskák:
ahogy termelik a függőséget, izgalomba hozzák
magukat, meg a fél világot – megmarnak, mint a klór,
és kirángatnak a neonfénybe éjfélkor, amikor
elmém még krómozott, és szikrázok, mint a ródium,
meg szavakkal bohóckodom, mert az életem egy filmvászon,
előtte kopottkék pódiumon kobaltkemény kobakkal,
meg némi alu-tasakkal dobálom fel a hangulatot,
mert az vagyok, mint nyomdásznak az antimon:
előretolt helyőrség a kén-büdös szófrontokon.
Soraim arzénkapszulák, s ha nem bírod a szuflát,
válts át! - nyelj be még oxigént, és tegyél bróm-sót a jacuzziba:
kadmium-sárga másnapossággal ébredj sunyi ígéretek közt,
és oszd ki még az utolsó gondolatod, mielőtt szénné égetnek
a megváltás kapuiban az olcsó papok – a hit csak műgyémánt,
gyenge cirkónium-bizsu, úgyhogy dobjál be pár deka lítiumot
kirúzsozva: mert most én leszek Cink-osod.
Hasadból kiszakadt nióbium-morzsákkal etetjük a napot,
aztán futunk egy kört Helios-szal, aki mindent egybegyúr:
radioaktív banánfalatok sütkéreznek káliumtócsákban
előttünk az ágyon, ahogy fél doboz kakaóvajas szerelmet
játszunk el puhányon: arcunkon sugárzik a technécium:
örömünk ritka, mint a tellúr.
Felülről volfrám-izzók násza fürdet, néhány mikrohullámú
sütőben galliumpatakok folynak szét - az idő tovább robban,
mint a berillium, én meg eltűnődőben vagyok a holnapokkal:
avatott fájdalmam jóllakottan lüktet, és kemény, mint a bór –
nem rázza le senki, csak én, ha akarom magamról.
{vagy te tán?}
Vár még ma rám egy kis gadolínium befecskendezés
a titánok hegyén – addig a boltot vedd át és legyél
az utolsó megmaradt diszprózium boldogan –
hiábavaló berendezkedés a fémbirodalomban.
Hozzászólások
Az, hogy a jövőkép borzalmát, vagy csodáját vizionálod-e majdnem mindegy. Mindenesetre ezen túl óvatosan lépkedek majd, mert borotvaélre tereltél, és most egy darabig idegesen lépkedek. Látom, az út is veszélyesen keskeny, és mellette a mélység is sötét. ...elkapott a gépszörny-világ
Őszintén szólva Donát, nekem nehéz vagy, nem érlek fel. Tudom hogy jó vers, érzem, de kevés vagyok hozzá. Talán egyszer majd értelek, jó lenne... addig baráti ölelésem... és vszleg vissza vissza térek és próbállak megfejteni... azt mondják akkor már megérte
köszönöm a kiemelést. és mindent.üdv
Szemléletes fémfelvonulás, igazi fémparádé. Egy robotvilág elidegenedő, kemény és csillogó előérzete.
Gratula + ötös pacsi!