Röppen az érme,
ígér éltet, vagy halált.
… Nem Te pörgeted…
A dolgoknak mindig két oldala van. „Fej”, VAGY „írás”. A szerencsésebbeknek pedig, „fej” ÉS „írás”!
Hogy mi melyikkel találkozunk, az függ a szerencsétől, de függ attól is, hogy melyikhez van szemünk, melyik oldalát szeretnénk meglátni.
Vegyük azt a mindennapos, sokakkal előforduló esetet, hogy a nyugdíjas állásnak hitt munka, egyik napról a másikra megszűnik.
A „fej” azt üzeni, hogy: - Igen, ez itt a vég!
Az „írás” pedig azt, hogy: - Ne omolj össze, mert amikor az Úr becsukja előtted az egyik ajtót, biztos lehetsz benne, hogy egy másikat mindig kinyit számodra. Bár, itt is elhelyeztek „gondos” kezek egy buktatót… Elkeseredettségünk olyan vakságot okozhat, amely megakadályozza, hogy észrevegyük ezt az új ajtót.
Számomra a „fej” egyúttal a rációt, az okos, vagy olykor okoskodó embert is jelenti. Az embert, aki hitetlen Tamásként meg kell, hogy érintse a sebeket, melyeket a Megváltó érte is vállalt, pedig – ha lenne elég bizalma -, akár el is hihetné.
De, a „fej” jelenti számomra a tapasztalásokon, a kiszámítható és megfejthető történéseken alapuló életszemléletet, és a javak előállításához, megszerzéséhez szükséges napszakot, a nappalt is. Azt az időt, amikor minden fekete és fehér. Vagy, vagy!
Míg, az „írás” maga a csoda!
Az álmok, a lehetőségek határtalan birodalma. Az éjszakáé, amikor minden lehetséges. Az éjszakáé, amikor a külvilág elcsendesedik, hogy felerősödhessenek a belső hangok, az igaziak!
Egy hatalmas erő – hívhatjuk ideológiai beállítottságunk szerint Istennek, Sorsnak, Karmának – feldobja, majd engedi pörögni, hogy lepottyanva eldönthesse a jövőt.
A jövőmet, és az Ön jövőjét, kedves Olvasóm!
De ne feledje sohasem, hogy a végső igen, a döntés elfogadása, vagy elutasítása, az mindig rajtunk, halandókon múlik.
És végül, már csak egy apró feladatunk maradt, megtudni, halálpontosan tudni, hogy melyik oldal a „fej” és melyik, az „írás”…
Az érme két oldala…
Illusztráció: "Fej" Tóth Zsuzsa képe. Feltéve az alkotó engedélyével.
Hozzászólások
Drága Erikám!:))
Jaj, Te!
Egyelőre - és azt hiszem, ez ebben az életünkben már így is marad! :)) - , én tanulok Tőled!:)
Köszönöm itt jártadat, és kedves hozzászólásodat! Ölellek érte szeretettel, Erzsébet.:)
Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel kedves Gabi(ga)!:)))
Hálás vagyok figyelmedért, szavaidért, szeretettel köszönöm, Erzsébet.
Tanultam tőled Erzsébetem, köszönöm szépen!
Ölellek, Erikád
Írásod olvastán ismét elgondolkodtam azon, milyen gazdag és csodálatos édes anyanyelvünk, és milyen csodálatos az emberi gondolat, mennyi finom asszociációra képes. Fej és írás - két szó körül mennyi gondolat! Tetszett és elgondolkodtatott.
Grat!
Gabi(ga)
Drága Szaffy! Köszönöm! Nagyon kellett a megerősítés.
Talán közhely, de annyira igaz, hogy csak leírom... Aki benne jár, az gyakran nem látja a fától az erdőt.
Kell a külső szemlélő, kell, hogy kintről, fentről látva szóljon az erdőt járónak, hogy helyes az út, és tévedhetetlenül a cél felé halad, míg fától fáig lép.
... És igen! Az érme nálunk van. Maradjon is ott nehezéknek, biztonságnak, bizonyosságnak mindig.
Köszönöm megtisztelő véleményedet, ölellek érte szeretettel, Erzsébet.
Drága Erzsébet, amit írsz bíztatás. Ne adjuk fel, és fordítsuk meg at az érmét. Vallom, tudom, meglehet fordítani. Nem is olyan nehéz, ha nagyon akarjuk, csak ha már megtettük, ne fordítsuk vissza, bármi is történne, mert minden út göröngyös, minden rosszban ott lapul a jó, és minden érnyék után ott a fény. Nem mondtam újat, tudom, de szerettelek volna megerősíteni abban, hogy mennyire igazad van.
Mindegy fej, vagy írás, a lényeg a fordításon van, mert az érme nálunk van.
Bátorságot kívánok hozzá!
Szeretettel ölellek: szaffy