Szeretet, s vele a hiány
sűrűsödik bennem,
nap nélkül fakult ki ruhám;
beszegetlen lettem,
talán belém bújnak szavak,
melyek benned laktak,
ünneplőbe öltözünk;
egy gyémánt csillog rajtad,
fátyolfelhők paravánja
csillagmintával teli,
– én csupán hangommal
tudlak megérinteni –
kiíratlan szók dalolnak,
árny, s fény lüktet rajtam,
készíts lámpást arcodból,
hogy magammal hordhassam.
Hozzászólások
Nagyon szépen köszönöm , ölellek, Erika
Kedves Erika, a vers szépsége mellet, amit érzek, hogy igazán gondolod.
Én is csak a szavakkal tudlak megérinteni, és így kívánok Neked boldog névnapot!
Szeretettel ölellek: szaffy
Drága Kicsi Lányom!
Helyettem is sírsz. Köszönöm.
Úgy érzem, hogy kedvelni fogom ezt a versemet. Szeretettel puszillak, Erika
Állandóan keresem a kiutat, drága Erzsébet, de az életem olyan, akár egy fekete-fehér paletta, árnyék és fény vibrációja, vagy mint visszaeső bűnösé. Igen, az egyik kulcsszó a beszegetlen. Jól érzed és nagyon köszönöm, drága Erzsébet!
Ölellek, Erika
Drága Erikám... Lámpásaink nélkül tétován botladoznánk..., utat-vesztve cipelhetnénk elmondhatatlan szavainkat..., és kiürült szívvel tépnénk még rongyosabbá "beszegetlen" - ja, de találóan írtad! - önmagunkat. Versed nagyon szép! Fájt olvasni, mégis örvendeztem, hogy a hiány, a fájdalom, milyen szépségeket hozott ki belőled. Ölellek szeretettel, gratulálva!
Drága L. M!
Bizony jó lenne! Vannak, (ill, van aki) akik önmaguktól függetlenül is világítják az utunkat.
Köszönöm, hogy hozzá(m)szóltál.
Ölellek, V. L.
No, így alakul át egy hangulat fakóból ünnepivé. Csak rá kell gondolnunk a bennünket éltető szép emlékekre, máris dalolnak a szavak.
Bizony, jó lenne mindig, mindannyiunknak egy útmutató lámpás.
Megérintett a versbéli hangod engem is.
Gratulálok + cuppacsi: L. M.