Iszonyat a mélység felett
(nem tudja, ki nem élte meg):
kezem görcsöl, lábam remeg,
ha lenézek, énem tömeg.
Csodálom a bátrak bátrát –
olvasgat a város felett
lazán lóbálgatva lábát,
s alatta még száz emelet.
Volt, hogy tizediken laktam –
megrettentett mindenképpen –,
lenn az udvar forgó katlan,
félelmemben körmöm téptem.
Úgy érzem, ha gépre ülnék,
csak zuhannék lélekvesztve,
nem lengne alattam árnyék –
sodródnék a végtelenbe.
Hozzászólások
Képzelheted, hogy mit éltem át, amikor építkeztünk. A jópofa ácsok közölték: nem óhajtanak visszajönni, így a tetőszegő lambériát egyedül kellett felszögelnem, és ha már ott voltam a rettenetes borzasztón, akkor egyúttal lefestenem is. Az a 8 méteres csúcsmagasság nekem a K2-nek tűnt, pedig akkoriban még jóval fiatalabb voltam (1999-ben).
Köszönöm a hsz-t!