Gyermekkacagástól
túlterhelt a part,
mindenféle nyelven
visszhangzik:
Mama!
A tenger elvakít,
ám a szó felkavar,
bensőmből felsikolt
ezernyi néma jaj,
s mint felhők árnyéka
a szemközti hegyen,
egyre feketébbre
vált át közérzetem,
s kérdem: ez a jólét,
mi nyakunkba szakadt?
Nem rejtőzhetek
sajgó
gondolataimtól;
minden
lármán átüt
hajdani szavad.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Drága Krisztinoa, barátnőm, leánykám!
Rád mindig mosolyogni fogok! Mint a képeslapokon.
Szeretettel ölellek, Erika
Én köszönlek Téged, drága Erzsébet!
Drága Erikám... Értem, érzem versed megszületésének okát..., a fájdalmas "nincs" száműzhetetlen jelenlétét még a legidillibb helyen, és pillanatban is...
Szép a versed! Köszönöm az élményt!
Szeretettel gratulálok, és ölellek!
Drága L. M!
Köszönöm szépen az ajánlást (mindkettőt), kedves L. M!!
Igen az időjárás és az érzéseim kavargása... és... lelkiismeretfurdalás.
Megértelek, hogy nem tudtál a sok mamázás közepette tökéletesen ellazulni, sőt felkavart. Van rá nyomós okod, amit azonban nem minden olvasó sejt. Ajánlom a vers tökéletes megértéséhez, hogy olvassák el ITT a veled készült interjúmat. Főleg a végére koncentráljanak erősebben.
Igazi, tömény látlelet ez a vers. A táj és az érzések kavargó kivonata.
Véleményemet talán ez a lenyűgöző szakasz (ez az átmenet) bizonyítja leginkább:
"...s mint felhők árnyéka
a szemközti hegyen,
egyre feketébbre
vált át közérzetem..."
Szinte veled együtt látom a partod, érzem a benned kongó, sajgó ürességet; pörgetem az emlékeket.
Gratulálok + cuppacsi!
Kedves Szaffy!
Szerintem egy verset nem kell magyarázni.
Ha VALAMI eszedbe jut róla, az már jó! Jól szóltál, jót szóltál. Köszönöm.
Kedves Erika! Én is gyakran hallom a hangját. Intő vigyázó szavait, és még nem csalódtam bennük.
Remélem nem ennyi a jólét, nem merül ki a nyaralás örömeiben, és a gyermek hangja sem vész el a kékségben, otthon is hallatszik a négy fal között.
Lehet nem jól szóltam, de ez jutott eszembe.
Ölellek szeretettel: szaffy