SZÉPIRODALOM

Pillanatokat látok,a jövőből.

Mikor lemegy a nap.

Miféle ember vagyok délben?

Egy másik tudat éjfél után.

A világ fölé emelkedek, hogy lássam magam, a pokolba ereszkedek, (ahol már egyetlen ördög sincs).

És ti nem hisztek nekem.

Vért izzadva igyekszek bűnözni .

De mind eltüntek Az Istenek (nem csak a hitemből). 

A bűneimet gyónom!

Emberek oltárán én nem áldozok!

Keresem a bűneimet, amik már régesrég nem tettek, -nem tettek-  nem szavak, nem gondolatok.

Ami már régen több ennél.

Az én bűnöm egyetlen emberéhez sem hasonlít-ható.

Milliószor több, mint amiről papjaink prédikálnak.

Mélyebb, mint Krisztus sebei, nagyobb, mint maga a zsidók királya.

Pedig embernek születtem...

Bűnben élek...

Hogyan bocsájthatnék meg magamnak, valamiért, amit nem követtem el, mégis belőlem árad?

Az előző életeimből.

Tiszta az emlékezetem.

 Érzelmek tömegsírjából  feltámadni...

Ne hagyj többé  bűnökkel éjszakázni, ó nappalok fénye!

 Hajolj le hozzám, hadd, legyek e világon az utolsó vámpír!