Lebontott épület csupasz telkén állok,
lekésett ölelés szelleme kísért,
vétek kihagyni egy pilleérintést is,
ami elől szemünk s tenyerünk kitért.
Parázna szavakat álmodoztam szádból,
féliggondolt bűnök fulladtak belém,
pucérra vetkőzött igéim pirulnak
az ágyon, gyűretlen lepedőm helyén.
Halogatni, s halni; összecseng a nyelvben,
mind a két történés egy tőből fakad,
nem létező háznál eszmél fel az ember,
s utolsó busz után hiába szalad.
Hozzászólások
Nagyon szép:)
Köszönöm szépen Évikém!
Ideképzelek egy nagy csokor virágot és ezt a csokrot csomagküldővel szállíttatom Neked:
Puszillak, Erika
Drága Erikám! Gratulálok a versedhez, és gratulálok a születésnapodhoz. Légy nagyon sokáig nagyon boldog! Ajándékot is akartam küldeni, de elfelejtettem, hohy hogyan kell. Sok puszit küldök: Éva
Drága L. M!
Nem is versenyzek vele, csak szaladtam egy kicsit, most meg integetek utána.
Köszönöm!
Vihar Lady, azaz V. L.
Köszi Tibor! :)
Bele kell nyugodnunk kedves Erika... a "busz" jóval gyorsabb, nem érdemes versenyezni vele.
Egy idő után már annak is örülni kell, ha valahogy fel tud kucorodni az ember.
Ismét remek verset hoztál. Nagy gratula + cuppacsi!
L. M.
Penge (itt is), Erika. :-)