SZÉPIRODALOM

Reggel van, magyar idő szerint 7 óra. Régen aludtam ilyen jót. Kinézek az ablakon, keresem a magas hegycsúcsokat, de sehol nem látom. Felhő takarja mindet.

  - Ez nem lehet igaz. Az este sem láttunk semmit, most sem fogunk?

Résnyire nyitom az ablakot. Frissítő, hűs levegő érint meg. Távolról kakaskukorékolás hallatszik, közelebbről a tulajdonos kutyájának ugatása.

Otthon vagyok. Minden porcikámmal úgy érzem, hogy hazajöttem. Karnyújtásnyira tőlem a Csicsói fenyvesek. Távolabb, a felhők mögött bújócskát játszanak velem a szirtek. Soha vissza nem térő pillanatok, percek, napok következnek. Még mindig hihetetlen számomra, hogy ezt a levegőt szívta magába, ezt az utat taposta Tamási Áron is, száz esztendővel ezelőtt. Ebben a fenyőerdőben pásztorkodott egy fakalibában alig háromszáz méterre innen. Itt élte kalandokban gazdag és félelmekben bővelkedő őszi és kemény télbe nyúló napjait. Az itteni élmények alapján született meg híres Trilógiájának első könyve, „Ábel a rengetegben”. Elhatározom, hogy újra elolvasom.

            A reggeliben sem csalódunk. Bőséges porciók várnak az ebédlőben. Tízóraira is jut belőle. Csapatunk első reggel nagyon fegyelmezett. A megbeszélt időpontban találkozunk az udvaron. Létszámellenőrzés. Nem hiányzik senki. Indulhatunk.

Az első szemlénket gyalog tesszük meg. Kicsit sáros úton haladunk, messzire sem látunk, felhőben úszik minden a környéken. Jól esik a járás, pedig felfelé haladunk. Szembe velünk feltűnően sokan jönnek lefelé. Idősebb házaspárok, valamint nők és férfiak egyaránt. Megteszünk még jó néhány lépést, majd idegenvezetőnk viccesen így szól hozzánk:

            - Most északi irányban láthatnátok a Csicsói Hargita csúcsát (1755m), mögötte a Mádéfalvi Hargitát (1709m), ha nem takarná felhő. Persze most takarja, így a képzeletetekre bízom, hogy mit látnátok.  Megyünk tovább. Újabb megállás.

            - Dél felé nézzetek, a felhőkön át, mert ott láthatnátok a Széles vésze csúcsot (1483m) és a Bor hegyesét (1379m)

            - Azt mondjátok, hogy nem láttok a felhőkön át? Arról én már nem tehetek. A hegyek ott vannak, arról kezeskedem. A felhők meg jönnek-mennek. – somolygott a mi Robink. Mi sem haragszunk, bízunk benne, hogy tisztulni fog az idő. Harapni lehet a hegyi levegőt, olyan friss és üde.

            - Lesz még látnivaló gyerekek! Erről kezeskedem. S már be is kanyarodunk arra az útra, ahol a mofetták vannak. Előző este már felcsigázta az érdeklődésünket. Mesélt a mofetták csodatévő hatásáról. Erre vártunk már, hogy láthassuk ezeket a híres, gyógyító érdekes helyeket.

            A Hargita vulkáni eredetű hegy, a vulkáni utóműködéshez köthetőek a 19. század elején felfedezett főleg széndioxidból álló kénhidrogén kigőzölgések. Hargitafürdő fejlődése 1920-as évek után indult meg. A két kéngödör fölé házat építettek, megépült a melegfürdő, a kápolna, szaporodni kezdtek a magánvillák is. Hírnevét a nagy számban feltörő borvízforrásainak (Szemvíz, Főborvíz, Farkas kútja, Pataki borvíz, Magdolna borvíz, Régi borvíz, stb.), rendkívül hideg szénsavas fürdőinek (Lobogó, Vallató vagy Apafi fürdő?) köszönheti. Vasas, széndioxidos, kénhidrogénes borvizei Mg-Ca-HCO3 típusúak. A Szemvíz-forrás nagy mennyiségű timsót is tartalmaz. Szív és érrendszeri megbetegedések, illetve krónikus gyulladások esetében javallják. Több ásványvízforrást ivóvízként használnak.

            Mi is ez a mofetta? Mindjárt megtudjuk. Közelebb érünk a faházakhoz. Úgy néz ki, mint egy kemping. Egy nagyobb faházat látunk a baloldalon, ez lesz a gyógyító hely, s elszórtan több kisebb faház, ezek a pihenőhelyek

             Kisebb csoportokban mehetünk be a mofetába. A faházon egy „effel” írják. Az előtérben nagy hirdetőtáblán az alábbiakat olvashatjuk:

„A mofetta-gáz túlnyomó többségét alkotó széndioxid a bőrön át jut a szervezetbe. Különféle idegi-fiziológiai reflexfolyamatokat indít el. Tágulnak a szív koszorúerei és a végtagok verőerei, javul a vénás visszafolyás, javul a szívizom vérellátása, a vérnyomás normalizálódik (magas vérnyomás esetén csökken, alacsony vérnyomás esetén emelkedik).

A gáz ingerli a melegérző receptorokat, következésképpen perceken belül melegérzés önti el a kezelt beteget, először a combjaiban, majd az altestében és tovább. A mofettában alig 5 perc után az orr, az ujjak és a lábujjak hőmérsékletének gyors emelkedése észlelhető, amely egyeseknél a 10ºC-ot is elérheti. Azaz csökken a szóban forgó hőmérsékletkülönbség, javul a beteg szerv vérellátása. A gáz értágító hatása rendkívül kedvezően befolyásolja a reumatikus panaszokat.”

"A SZÁRAZ SZÉNDIOXIDOS GÁZFÜRDŐZÉS (MOFETTÁZÁS) ALAPVETŐ, KÖTELEZŐ SZABÁLYAI

1.      A mofettázások megkezdése előtt végeztessünk szakorvosi vizsgálatot. ( ez nekünk elmaradt)

2.      A mofetta helyiségébe való bemenet, kijövetel és tartózkodás alatt kerülni kell az élénkebb mozgást, ami által a gáz felkavarodhat. ( ezt betartottuk)

3.      A mofettázások időtartama 5 perccel kezdődik, és fokozatosan 20 percig növelhető. (mi 10 percig voltunk)

4.      A mofettázás alatt az öltözetünk legyen lehetőleg minél lezserebb, de nem szükséges a lábbelik levétele. (sem a lábbelit, sem a pulcsit nem vettük le)

5.      Bármilyen rosszullét esetén azonnal hagyjuk el a mofettát! ( szerencsére nem lettünk rosszul)

6.      Véletlenül beejtett tárgyakat csak a program végén, a gáz kiszivatása után a tulajdonos vesz ki. Apró tárgyakat – melyek a lécezet alá estek – nem tudunk kivenni. (nem ejtettünk le semmit)

7.      A piros szalag jelzi a gáz szintjét a mofettában. Kérjük kedves vendégeinket, hogy a mofettázás alatt a lépcsőzet azon részén helyezkedjenek el, ahol a piros szalag magassága nem haladja meg

8.      A mofettagáz 96 – 98 % széndioxidot tartalmaz. Nagyon veszélyes, belélegzés esetén halált is okozhat! Ezért szigorúan tilos a piros szalag szintje alá hajolni, és a gázt belélegezni! (betartottuk)

9.      Szeszes italok fogyasztása után mofettázni tilos! ( erről nem végeztünk véleménykutatást)

10.  Ezen szabályok be nem tartásából eredő következményekért a tulajdonos nem vállal felelősséget!!!"

Miután mindezt elolvassuk kíváncsian lépünk be a belső helyiségbe. Látjuk, hogy egy mélyedésben van az említett lécezet egy-egy korláthoz erősítve. Csendben állnak az emberek egymás mellett. A magasabbak lejjebb, az alacsonyabbak feljebb lévő léceken. A mélyedést körülszegélyező  fél méterrel magasabb szinten lévő fapadozaton is sokan ülnek. Közülünk a bátrabbak lemerészkednek. Én is így teszek. Fogom a korlátot, nézem a velem szemben álló asszonyokat, helyi embereket. Fegyelmezetten, csendben állnak. Többen Csíkszeredáról, valamint a környék településeiről jöttek. Ennyi beszélgetés megengedett. Csak jókat hallunk tőlük erről a gyógymódról. Mesélik, hogy már régóta idejárnak. Lassan kezdem érezni a melegséget a lábamban, majd a kezemen is. Egy férfi három szívinfarktus után talált erre a helyre. Sok érszűkületes beteg, aki felkeresi ezt a helyet, az utolsó pillanatban menekül meg az amputálástól. Egyre feljebb érzem a meleget a lábamban. Már a térdemnél jár. A bal lábam nagyon régóta fáj. Főleg időjárás-változás idején. Reménykedem, talán egy kicsit nekem is segíthet. Anyámra gondolok, akit annyira szerettem volna meggyógyítani súlyos betegsége idején. Talán ha erről hamarabb tudok, talán ez segíthetett volna… mindenesetre az életét lehet, hogy meghosszabbítja.

            A tíz perc hamar letelik. Szólnak, hogy ki kell mennünk. Vegyes érzésekkel hagyjuk el a mofettát. Van, akire jó benyomást tesz, akad közöttünk, aki utólag bevallja, hogy félt egy kicsit. Bezártság és félelem érzése kavargott benne egyszerre.

Vitos Mózes írja a Csíkmegyei Füzetekben, hogy az “Omladványostól csekély távolságra van a kéngödör, mely az újabbi időben nagyon látogatott lett…e kéngödröt ma már úgyis nevezik vidékiek: csicsói kénbarlang, csicsói büdös. Kihülősben és szembetegségben szenvedők sokan látogatják ezen ős, vulkánikus kitörések maradványaira emlékeztető helyet.„

            A mofetta vizit után elsétálunk a nemrég felszentelt Szent István kápolnába. Az úton még a mofettában tapasztalt élmények hatása alatt vagyunk.  Beszélgetünk, kémleljük az eget, úgy látszik, talán kicsit már dereng. Visszasétálunk a panzióba. Lényegesen könnyebb lefelé haladni, mint felfelé. Felszállunk a buszba, majd indulunk Tusnádfürdő felé.