Elmúló éveid
múzeum csarnoka,
sorakozik benne
számtalan tétova
gondolat s mestermód
megcsiszolt kőszobor.
Hetvenkét év-emlék
nem lehet búskomor.
Simítanád őket,
ám kezed didereg,
az ifjúkor elszállt,
a derék megremeg.
Bárhogy sajognak a
kopott alkatrészek,
átölelve egymást
óv a „cinkefészek”.
Hozzászólások
Hát, bizony már két éve hetvenkedek, ami az éveim számát illeti - amúgy más okom nemigen van a hetvenkedésre (sajnos) tekintve a korral járó ilyen-olyan nyavalyákat.
Így hetvenen túl bizony már összegyűlt elég sok minden ebben a múzeumban, szép és kevésbé szép emlék, de a régi sláger szerint inkább "csak a szépre emlékezem", és így sosem leszek búskomor.
Azért a kopott alkatrészek, fájó ízületeim és romló szemem ellenére szerencsére megőriztem a pozitívitásomat: "evvan, ezt kell szeretni"
.
. És még a kertben is elkapirgálunk együtt egy ideig (adva a fizikai aktivitásnak is
), rendezgetve a fészek gallyacskáit - "kéz s kézben", ahogy a kezdetekkor.
Konyhanyelven: abból főzünk, ami van. A konyhában még eltotyogok egy darabig remélem, és számomra a főzés igazi örömprojekt, és leginkább sikerélmény, ha jóízűen megeszed - kedves Földim/férjuram
Köszönöm a szép szülinapi verset!
Puszi, meg-a-pacsi ♥
Köszönöm az átérző és jólelkű reagálásodat.
Az összetartozás békéje és szeretete elviselhetővé teszi az elmúlással járó testi-lelki bajokat.
Ha szeretnek, nem vagy egyedül.