Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Hiszek a szív erejének,
egy fiú-lány szerelmének.
Hiszek a kimondott szóban,
hiszek az érzéki csókban.
Hiszek a fűnek, s a fának,
és a szebbnél szebb virágnak.
Nem hazudnak, nem beszélnek
nyílnak mint a költemények.
Hiszek a nap erejében,
boldogságban, nevetésben.
Az esőben és a nyárban,
a mosolygós napsugárban.
Hiszek én már minden napnak,
akkor is hogyha becsapnak.
Hitetlenség szívem tépi,
hit nélkül nem tudok élni!
Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Amatőr irodalmi állampolgárként inkább a szabad vers felé húzott a szívem, igaz hosszú szünet után kettőezertíz környékén fogtam újra tollat a kezembe.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
És ez így is van jól. Meggyőző sorok.
Gratula + ötös pacsi!