Mikor befordult a Király utca sarkán, az orrát megfacsarta egy semmihez nem fogható, töményen bódító illat. A Virágárus Hölgy minden reggel pontosan nyolc órakor rakta ki az üzlete elé a vázákat, melyek tömve voltak színpompás, friss virágokkal. A fekete-fehér foltos eb morcosan prüsszentett egyet és egy éles vakkantással üdvözölte a nőt. Az örökké mosolygós Virágárus Hölgy szertartásosan, a zöld köténye zsebéből minden ilyen alkalommal elővarázsolt egy kolbászkarikát. Köszönésféleképpen átnyújtotta a farkát a ventilátor gyorsaságával csóváló kutyusnak.
Már nem ragaszkodott a megszokott napi útvonalához, életének megszokott biztos kis pontjaihoz. Felszabadultan nekiiramodott, ösztöneit és a varázslatos Kutyalány „parfümjét” követni.
Hozzászólások
Krisztin, örülök ha tetszett.:)
Szeretettel: Heni
Kedves László!
Köszönöm, hogy olvastad.:)
Gratula!