Csónak a koporsó: koppanva partot ér –
miközben mélán csendül a lélekharang –,
egy levedlett korpusz a porba visszatér,
amikor nem számít már a cím és a rang.
A feledésbe zúgó lélek felsajog,
az idő szövevényén tépve nyílt sebet –
semmiségbe vonzzák a csillámcsillagok,
hűs hologram fények és csábító terek.
Izzad egy asszony, szülőágyon feszül,
arcán remeg a könny, sikoltása hála,
életfonalunkhoz aprócska szál vegyül –
újszülött tekint a végtelen világba.
Hozzászólások
Köszönöm a véleményedet és a figyelmedet kedves Irén.
Üdvözlettel: tokio :)
Köszönöm a kedves véleményed Krisztin! Ez az a vers, amit emlegettem már neked, hogy kotlok rajta. :)
Úgy gondoltam, most már kiállhatok vele a plénum elé.
Persze a sok "aszalásba" is bele tud néha bonyolódni az ember... Nemrég olvastam, hogy pl. Dzsida Jenő első fordítását követően - mivel nyomtatásban olvasva nem tetszett neki - három évig "fúrta-faragta" Eminescu Glossza c. versét, míg aztán az Erdélyi Helikon 1929. évi novemberi számában megjelentette. E három év alatt végül lemondott az összes javításról, és az eredeti szöveget sutba vetve úgy kezdte újra, mintha nem is foglalkozott volna vele éveken át.
Hát igen... van amikor nem jönnek ki a dolgok, vagy az első komoly kritikus csak rálegyint. Aztán megesik az is, amikor együltőhelyében olyat ír valaki, ami nem szorul változtatásra. Néhányszor előfordult már ilyesmi velem is...
Pacsi: tokio :)
Így, van, ahogy mondod Erika, mivel a körforgás nem áll meg. Amikor valaki számára véget ér az út, akkor egy csodálkozószemű, új reményekkel teli apróság érkezik. Így tart az emberi időutazás a végtelenbe. Hogy valaha megérkezünk-e, lesz-e értelme az útnak, vagy egyre nagyobb pusztítások árán csupán létfenntartásunk marad a cél, - az egy külön gondolatkör.
Köszönöm a véleményed!
Cuppacsi: M. L. :)
Sajátosan, különlegesen írtad le a végtelenség élményét versedben, drága L. M!
A haláltól indultál és a születésnél vetettél horgonyt.
(... Most látom, hogy Erzsébet is épp ezt értékelte benne).
Nagyon tetszik!
Szeretettel, Erika
Nagyon elkényeztetsz Erzsi!
Köszönöm az értékes véleményt. Tökéletesen egyetértek minden szavaddal. :D
Pacsi: tokio :)
Éva... pedig jó lenne. Mármint a megérett életet jegelni (írtam erről a Lélekletöltés c. novellámban). Valószínűleg rájön az "evolúció" egyszer, hogy a gondolatok fontosak, nem a megjelenésformák. Addig persze az embernek le kell küzdeni minden állatiasságát, függőségét.
Köszönöm a figyelmed!
Pacsi: tokio :)
Kedves Laci!
Csodás képeid sora közül is kiemelkedik egy. Az elkerülhetetlenre figyelmeztető, megrázó tényével, hozzám - olvasódhoz - is szól ez a csodálatos, sosem hallott ígéret: "egy levedlett korpusz a porba visszatér".
...A porba, miből vétettünk...
Gyönyörű a versed! Tetszik az íve!! Nem a szokványos "rügyfakadástól a lombhullásig"-mese, hiszen halállal indítasz.
De úgy eresztesz utamra, hogy nekem ajándékozod a reményt, mit a születés szimbolizál.
Szeretettel gratulálok, köszönöm az élményt!
Kedves Laci!
engem is foglakoztat a bölcső, és a koporsó összevonása, hiszen születéskor már magunkkal hozzuk a véget.
Szépen, és mégis fájdalmasan szól a versed. Mint ahogyan érett magzatot sem lehet visszatartani, a megérett életet sem.
Szeretettel: szaffy