SZÉPIRODALOM

Frissítés: 2011. 09. 15.  / 20:13

Sajnálattal közlöm, hogy szerkesztőnk váratlanul, minden jelzés, vagy előzmény nélkül kilépett. Összeborított a portálon maga mögött mindent. Távozása okait érintő rövid levele ugyanazokat a kapukat zárja lakatra, mint az alábbi - általam "vérszegénynek" tartott - online beszélgetés.
Szabó Krisztina egy évet és öt napot töltött velünk a 4 Dimen... Két hónapja pedig még úgy terveztük, hogy a kemény, közös munka csak ezután kezdődik. Éppen egy interjún, egy velem készülő beszélgetésen dolgozott... Hirtelen közbejött azonban valami, ami lehet valóság, ám lehet, hogy csak álom.
Kedves Krisztin, amilyen hirtelen fölégetted magad mögött a hidat, arra még a legszebb álom sem  lehet mentség, vagy megfelelő indok.

tokio170

Június 17-e óta új szerkesztő-moderátora van portálunknak: Szabó Krisztina, aki majd egy éve alkotótársunk.
Túl sokat azonban magam sem tudok Krisztinről. Levelezésünk ez idáig főleg a szerkesztési feladatok technikai részleteire korlátozódott. Ha magam elé akarnám képzelni újdonsült szerkesztőtársamat, akkor azokat az érzéseket, gondolatokat, használnám fel, amelyeket a portálon közölt írásműveiben olvastam, és azokat az információmorzsákat, amiket a hozzászólásokban – rövid magyarázatként – ezekhez hozzáfűzött. Nos, épp ideje, hogy pótoljuk a hiányt, és kifessük Krisztin biográfiáját, gondolkodásmódját bemutató képen a fehér foltokat.

1., A Műhely Kávéház rovatunkban található „Részletek egy önéletrajzból” c. regénytervezetedhez, az abban leírt élethelyzethez fűződik valami személyes élményed, vagy teljesen fantázia szüleménye a leközölt szinopszis?

A történet kitalált. Igaz azonban, hogy nagyon foglalkoztat a vallás, a vezeklés problematikája. Csak míg a történetben a fiú az édesanyja "bűnéért" teszi én a sajátomra gondolok. Azt hiszem minden mű gyökere bennünk kapaszkodik és a fa ön-magunk gyümölcsét termi.

2., Nagyon jól álcázod magad egyébként, szinte semmit sem találni rólad a neten, amiből fogást tudna szerezni az interjúkészítő. A Krisztin-noa nicknév használata eredményeként még portálunk találatai sem jelennek meg a Szabó Krisztina névre rákeresve. Ez a „bújócska” kifejezett igény részedről, vagy nem is vagy igazán tudatában.

Bújócskázom: nagyra nőtt gyermek vagyok, aki igenis fél, hogy megtalálják. Azért van ez, mert úgy érzem, hogy ami most vagyok az holnapra elenyészik és akkor már semmi sem igaz. Állandóságra lenne szükségem és
rettegéssel tölt el, hogy mindig minden változik.

3., Orosházán laksz, annyit látok az adatlapodon. A helyiek rád találnak irodalmi berkekben? Megjelentél már valamilyen kiadványban, antológiában, esetleg van saját köteted?

2004 óta publikálok A Jelen című orosházi almanachban. Saját kötetem nincs. Azt hiszem igazából soha nem is akartam. De mégis, talán az egész kezdetén, de aztán bejött az előző kérdésre adott válaszom. 

4., Néhány művedben, pl. Zsono, Zsono… vagy a Megyek feléd c. versben a rólad keveset sejtő is érzi, hogy tragédiát élhettél át. Ki volt a te halálba hullt szívkirályod? Mi maradt utána?

Két nagy szerelmem halt meg. Az első 19 éves koromban. Máig magam vádolom miatta. Zsono ő volt, hiszen már anyja lehetnék. A Megyek feléd a második. Májusban volt egy éve, hogy elvesztettem. Élhetett volna, de nem vállalta a harcot. Ami utánuk maradt a sáros lelkiismeret és a félelem: talán én rossz ómen vagyok?

5., A hétköznapi tevékenységünk, hivatásunk, munkánk befolyásoló tényező lehet műveinkben. Az olvasónak a szerkesztőnek ennek tudatában az írások értelmezése, a gondolatok megközelítése is könnyebb, biztosabb lehet. Neked milyen tevékenység tölti ki napjaidat, ezen belül mi hangol rá az irodalomra?

A munkám szöges ellentéte az irodalomnak. Talán annyi a hasonlóság, hogy mindkettőből megélne egy papírgyár. Ennek ellenére nem hangolódom. Mindig van nálam egy csomó cetli, jegyzettömb, ceruza, toll és ha beugrik valami bárhol, bármikor firkálok. Azután néha lesz belőle valami, néha nem.

6., Családodról, életviteledről megosztanál velünk néhány információt, tennél egy apró kitérőt a magánszférádba?

A szüleimmel élem a generációs különbséget. Az életvitelem? Egy szakadatlan rohanás. Mindig úgy érzem, hogy be kell hoznom azt a tíz évet ami egy műhiba folytán kiesett az életemből.

7., Milyen a kulturális élet Orosházán, egyáltalán hogy jellemezhető ma egy közepes lélekszámú alföldi város hangulata?

Próbálják hangulatossá tenni. Nekem attól függ az enyém milyen. Ezt úgy értem, hogy vannak könyvbemutatók, irodalmi estek, kiállítások, színházi előadások, hangversenyek, koncertek, fesztiválok (bár ez már egy könnyedebb kategória) és én rendszeresen kapok meghívót, de mostanában mindenről lemaradok. Az orosházi művészek egyébként keresik egymás társaságát és ez össze is jön egy-egy esemény kapcsán, vagy a már említett almanach szerkesztésekor.

8., Mesélnél valamit irodalmi érdeklődésed, indíttatásáról, gyökereiről? Milyen meghatározó élmény, esemény, illetve örökölt tényező okozta az írás kényszerének kialakulását estedben?

Amikor már ismertem az összes betűt, elkezdtem verset írni. De tényleg! Aztán később mikor kereskedelmi, pénzügyi pályára szántak csak azért is ellenkeztem és folytattam. De ezt félretéve valóban kényszer. Bár még grafomániával nem diagnosztizáltak, szerintem lehetne.

9., Kevesen vannak manapság, akik nem csak individuális értékek mentén haladva a maguk szekerét tolják, hanem önzetlenül felajánlják munkájukat pl. egy támogatásmentes portál szerkesztésében, a közös siker és élmény érdekében. Te miként határoztad el magad, hogyan érett meg benned a gondolat, hiszen – ahogy említetted – nem sok rálátásod volt eddig erre a feladatra.

Egyszerűen érdekelt. Megláttam a felhívást és úgy éreztem ez az amit csinálni szeretnék. Ha a közösségetek befogadott, elfogadott, akkor én tenni szeretnék érte. Nekem nem elég a saját rejtőzködő reklámom. Persze te tudod, volt itt megingás is, de elmúlt, változott az is. Egyszerűen szeretlek benneteket és a legtöbb egyenlő a legkevesebbel amit adhatok.

10., Milyen céljaid vannak mostanában, és ezekre mennyi az időd? Megírod pl. az említett szinopszisban beharangozott regényt?

Nagyon kevés időm van, de megírom és drámákban is gondolkodom. Valahonnan csak tudok lopni annyit, amennyi elég.

11., A portálunkon mit szeretnél újítani, megreformálni? Van-e az egy hónapnyi tapasztalatod alapján olyasmi, amin feltétlen szükséges lenne változtatnunk?

A változtatás a tagokon múlik. Vannak akik nagyon-nagyon aktívak és ellensúlyozásként olyanok, akik felénk sem néznek. Ezt egy hónap alatt is simán le lehet szűrni. Úgy érzem hiába teszünk akármit ha nekik nem elég csábító.

12., Véleményed szerint melyek az amatőr irodalom
feladatai? Fel kell-e egyáltalán vállalni nekünk valamiféle társadalmi igény kielégítését (ha igen akkor mifélét), vagy elég az, ha vívódásainkat, érzéseinket, bánatunkat, örömünket szemléletesen leírjuk.

Nem tudom ez célzás e. Én eléggé érzésből írok. Az irodalom feladata szerintem az embereket rávezetni dolgokra, jobbá tenni és persze éreztetni, hogy nincs olyan helyzet amiben teljesen egyedül vannak. Azt persze nem mondom, hogy ez általános társadalmi igény is. Olyan ez, mint az előző kérdés tagsága.

13., Manapság az állam többet szándékozik költeni a sportra, ezen belül főleg a focira – labdarúgó akadémiák jönnek létre sorra – , hogy a rejtett képességek minél szélesebb körben a felszínre kerüljenek, és megfelelően támogatott környezetben igazi gyémántokká csiszolódjanak. Nem gondoltál még arra, hogy az interneten szerveződő irodalmi klubok, műhelyek is lehetnének valamiféle kulturális-művészeti akadémia színterei, ahonnan számos, a társadalom minden rétege számára hasznos, megfelelően képzett író, költő, publicista kerülhetne ki.

Szerintem a neten nincs akkora fejvadászat a művészekre, mint a más szakmabeliekre. Nem mondom, vannak jó művészeti portálok, de elismertséget a nyomtatott irodalom ad, az meg nem alapoz erre. Úgy érzem itt inkább az egymásra találás a lényeg.

13+1., Van-e markáns ars poétikád? Egyáltalán, szerinted milyen szakmai sajátosságok, célok és eszközök jellemezhetik a költő és a világ kapcsolatát a mai polarizálódó viszonyok közepette.

Azt kell, hogy mondjam nincs. A  költő élményt kap, jót vagy rosszat a világtól és ezt magán átszűrve ajándékot készít, hogy visszaadja. Ez lenne a lényeg, de aki elbújik az maradjon csöndben!



Most, hogy átolvastam az elkészült interjút, úgy érzem, mintha igazából én lennék a kitárulkozó alany, te pedig a szűkszavúan, és rendkívül óvatosan társalkodó kérdező. Első ránézésre is szembetűnik: több a felvetés, mint a válasz. Magyarán nem hagytad magad megizzasztani. Picit hasonlít ez a szituáció arra az esetre, amikor az a bizonyos elefánt betévedt a porcelánboltba. Jelen esetben a személyzet finoman, de határozottan kiterelte.  :)
Nos… tényleg voltak az interjúkészítés közben kisebb megingások, de végül is (lényeg a lényeg) szerintem tűrhetően összehoztuk a totót, már csak az olvasók véleményét kell megvárnunk a találatok kiértékeléséről…
Remélem, hogy az említett tartózkodásod, spórolásod a szavakkal megváltozik, elfelejted a haszontalan bújócskázást is, és ha nem is cseréljük fel az elefánt szerepet, viszonzásképpen megpróbálsz alkalomadtán megdolgozni egy hasonlóan „szigorú” kérdéssorral.

Köszönöm az online beszélgetést.

tokio170

Ui.: Az interjú közlése után 3 órával kedvező változás történt: már stabilan megtalál a Google .  :)