kerülget egy érzés
  torz árnyékként követ
  zavarnám világgá
  úgy dobnék rá követ 
 
  mikor visszanézek
  kushad mint a kutya
  lábnyomom nyaldossa
  pillantása gyufa
 
  félek hogy tévedek
  ám érzem a lényét
  forgatja szemeit
  szikráztatja mérgét
 
 kabátom zsebében
  pár fémpénzt találok
  izzadó marékkal
  szeme közé vágok
 
  mindenütt a sötét
  csak két izzó parázs
  rohan a távolba
  halkul a csaholás
2006-10-11
Hozzászólások
Nem szabad engedni, hogy a kísértő problémák felülkerekedjenek rajtunk, és átvegyék az irányítást. Versedből úgy érzem, ezt te is hasonlóan látod. Van némi fekete mágia jellege a cselekménynek. A fémpénzek égetnek, akár egy lézerfegyver és legalább annyira hatásosak. Odacsaptál rendesen, ezzel távozik az átok "halkul a csaholás".
Gratulálok, erős kézszorítás!
Mindenkinek van valami mumusa. Míg Edgar Allan Poe-nak a Holló, neked egy kushadó kutya formájú kísértő érzés. Mindenesetre megvívtál vele és sikeresen elriasztottad. Ez elismerendő fegyvertény, hiszen ahogy gyakran előfordul, még a látszólag sziklaszilárd emberek is összeroppannak a hirtelen jött lelki teher alatt.
Talpraesett és igazán jól historizáló Földim van, gratula neki!
Felbukkanhatnak ilyen kísérteties és nyomasztó élmények mindannyiunk életében. Szerintem bevállalós dolog, hogy megírtad. Ha pedig csupán egyféle groteszk versstílus gyakorlása, akkor is fontosnak tartom és értékelem.
Fogadd vállveregetésem.
Nehéz idők jártak akkoriban, amikor ez a műved megfogant. Nem is csodálom, hogy volt rajtad bőven nyomás. Mindenesetre sikeresen megoldottad. Igazán jó érzés, amikor "halkul a csaholás".
Gratulálok!