Két ünnep közt kétkedéssel,
kérdések közt kínos képpel,
újév előtt egy kevéssel –
imára font zsibbadt kézzel...
Amint sikkad sorsunk tovább,
ahogy inog fejünk alja,
bírjuk-e a prés nyomorát –
borsót hányunk-e a falra?
Vajon viseljük-e egymást,
mikor csontot roncsol a gőz –
tart-e a test még több nyomást,
vagy lelök az agy minden fedőt?
Midőn időnk pörög tovább,
ha majd fordul fejünk alja,
meglátjuk-e kezünk nyomát,
árnyat vetünk-e a falra?
Két ünnep közt töprengéssel –
újév előtt egy kevéssel –
kérdések közt kínos képpel,
marokba vett rozsdás késsel...
Alkotói biográfia: Czinege László
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (244)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- versek (66)
- novella (66)
- líra (61)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Köszönöm szépen temérdek erőt adó hozzászólásodat Karcsi.
Kézrázás + jókívánságok!
Üdv.: tokio
Kedves László!
Ha elcsitulnak körülöttünk a hétköznapi hangok, hajlamosak vagyunk leltárt készíteni, az álmokat, vágyakat vizslatni, mennyi vált valóra, mennyit hagytak a „ felebarátaink" megvalósulni. Hát olyankor érzi magát az ember a sivatagban porszemnek, és…és kinyílik a bicska a zsebében. No, de eltesszük azt a rozsdást, mert nekünk adatott meg, hogy hangoskodva, rímmel díszítve szétkiabáljuk, hogy a gőg, ha csontot roncsol is még nem végzetes, mert az„ ..csont beforr", a gőg-lufi meg kipukkad.
A versed pedig brilliásan fut, döccenő nélkül peregnek a szavak, jó ízűek a rímeid.
Jó volt olvasni.
Üdv. Károly
Néha úgy érzem kár az energiáért, falra hányt borsó minden. Úgyis csak az számít, amit előre kiterveltek az agyafúrtak.
Cuppacsi: L. M. :)
Drága L. M!
Én is nagyon szomorú voltam a két ünnep között és után, de lassan kezdek éledni.
Ne töprengjünk annyit, inkább írjunk, még ha szomorút is,
puszi. V.L.
Persze írhatna az ember sok mindent két ünnep között, de nem csodálom, hogy épp ilyesmi jutott eszembe. Mostanában pedig nem sűrűn jegyzem le a gondolataimat. :(
No, de már tárgyalják a stájszt az ájemeffel, és utána biztos sínen leszünk, mint a mávkargó.
Köszönöm a véleményed: tokio :)
Kedves Laci...
Köszöntőd aktuálisabb nem is lehetne.
Azt gondolom, lassan a legbékésebb ember is eljut oda - legalább gondolatban -, hogy kikészíti azt a rozsdást...
Bizonytalanabb, és kilátástalanabb, és elkeseredettebb év kezdetre nem emlékszem...
Rettegek gyermekeink jövője - jövőtlensége! - miatt.
Szeretettel gratulálok, versed kiváló! Ölellek, Erzsi.
Kiélezett a kérdés, akár a marokra fogott kés, és elég régi ahhoz - sajnos -, hogy rozsda is legyen rajta.
Talán majd egy új generáció beteljesíti vágyainkat. Addig persze csak reménykedhetünk, hogy malacunk lesz, és nem válik frázissá a mondás: boldog új évet!
Köszönöm értő hozzászólásodat! Recuppróka :)
Földim, elég pesszimista eme ünnepközi töprengésed, de sajnos nem minden alap nélkül való. Ilyen világot élünk, nem sok jóval biztat a küszöbön álló új esztendő. Ahogy a gazdasági helyzet romlik, úgy fogy az emberek hite és türelme. Azért a késről csak le kéne takarítani a rozsdát, és használjuk csak az újévi malac darabolására (egyelőre, míg "fussa" rá :) )
cuppacsi