Íme, neked is fényesedik az idő
(noha a nappali világ mind rövidebb):
túlhordott viselet szégyenkező tükrét
idegen szemmel bámulod. Pedig volt, hogy
már hetekkel korábban kiakasztottad
hangolódni az alkalomra, amikor
felöltheted, s közben magad fényesedtél
a rád törő, folytonos készenléttől az
újra megszületőre. Közelít megint
az ő ideje, de már mind nehezebben
lényegülsz hozzá. Próbálnád elképzelni,
megidézni eltompult érzékeiddel
az időtlenültet, de csupán arra tudsz
várakozni — arra a várakozásra.
Hozzászólások
Nagyon köszönöm jelzésedet, kedves László!
A korral tompul az ember... de ez nem mentség tudom. Van akiben akkora szeretettöltet van, hogy nem fogy el száz évig sem a ragyogása.
Mód felett érzékletesen írod le az egykori várakozást, mígnem bekövetkezett az adventus Domini.
Gratula+ kézrázás!
Kedves Lótusz, nagyon köszönöm soraidat, a biztatást pedig külön is!
Jaj, de szép...
Megihletett a készülődés csendje, illatai, és békéje..., de nem homályosította el látásodat kedves Tibor! Kusza és bizonytalan világunk bajai megkeserítik az ünnepekre való készülődés örömét...
Ne engedjük Tibor! Zárjuk ki a világot, és figyeljünk befelé, engedve, hogy megszülessen Szenteste Jézuskával együtt a mi békénk, örömünk is!:)
Advent ideje talán elegendő lesz minderre...
Szeretettel olvastalak, és gratulálok!