ma éjjel
elindultak a fák
városi varjak
üvöltésem
halott csendbe zárják
rád gondolva
borédes
impressziók közt
hárfám pihen
ezüstfeketében
a már késő
és nekem nem maradt más
mint hajnal előtt
megérinteni az eget
*
sokszor feltör az emberből
az egyszer
holdárnyékban
hiába szép szavak áttűnése
rozoga lábakon a már csak ő
beszédes számok eltévedt
zöldkártyás (v)iszonya
intim őszbe szökken
miközben egy elviselhető
tudatlan ballada
időtlen szemébe nézve
ott a megérkezés varázsa
*
összezsugorodott házak
nyikorgó csendjében
ébred
a korhadt idő
fények csontszínű egén
a jóvolna'
elgörbült megváltás
vijjogó madarai
halott fák lelkét tépik szét
s hiába fáj a táj
hallgat az isten
hallgatok én is
Hozzászólások