Két légy ül a párkányon: hétszélű
szögben köpködnek angyalfröccsben
pácolt szavakat-/pók/fonalakkal láncolt
perceik meg vannak számlálva, s míg eltelik:
felvikszelik az utolsó kenetet, hisz nem viccel itt
a nyolclábú közöny- mehettek, mint országúton
a felhasított illúziók
tönkre.
Pörölycsapás a böglyökre: nem ölök ma mást,
csak prémcsákós vadállatokat, acélhálós
barbáriasságom olyan alpárias /hogy/
kiszakad, mint Sirk ünnepen imalapnak
álcázott dévadászi vásár - nos,
az már igaz, hogy a halál vár rátok
hogy a halál vár rátok
Kannibálkalmárok ezek a Keresztesek: banditák,
de csak ha feszengenek / miközben felcsapnak
néhány kopasz kroaszont reggelire, s ebédtájt
megütköznek két léggyel egy csapásra - üvöltve
ellazsnakolnak otrombán, klaccsanósat
zsabókolva szenesputtonyuk potrohán, s ha jósolnak
csak puhán: mintha semmi nem volna való tovább
semmi nem volna való tovább
Egyre mostohább a sors, hogyan most tovább?
Sohesemvolt szemfényvesztő boldogságunk odalett, hogy
málladozó valóság csupán a maradék - jönnek a fáklyahozók:
már temetnek minket, turbolyaágon árvereznek el
Felezd meg velem az utolsó réteg jó ízt az életből – ’mer ebben
lesz itt egy kis presztizsvesztés,, nem hitted: itt
inognak meg csápjaink végül – a tivornyának vége :
kifogtak
a tivornyának vége:
kifogtak.
Hozzászólások
kedves Filep!
Köszönöm a kritikát. Jogos a felvetésed, ezért mindenek előtt hagy mondjam el, hogy a verseim elsősorban hangulatot teremtetnek, a mondanivaló, vagy a "történet" másodlagos. Ez esetben pont van történet:::: az első verzében két légy ül a párkányon, és elmélkedik, viszont a sorsuk már előre megírva, a pók már a láthatáron. A második verzében meg is érkezik, majd a harmadikban felülről nézzük az eseményeket. Végül ismét a legyeké a szó, de akkor már tudják, hogy csapdába kerültek, és lemondanak a szabadulásról. két legyet egy csapásra.
üdv
A „Kifog” című versedet kifogásolom.
A versed többszörös, átolvasása után, még mindig kételkedem abban, hogy azt értettem-e meg belőle, amit mondani akarsz. Régóta zaklat az a kérés, hogy a kivételes gyakorlati érzéken kívül, milyen érdemet lehet tulajdonítani azoknak a népszerűségnek örvendő textusoknak, amelyek, mindenki számára nem eléggé érthetőek, és amit esetleg, a szerző saját maga is, a pillanatnyi hangulat, vagy a változatos környezet befolyása alatt eltérően magyarázhat.
Elismerem, hogy feltűnést keltő soraid, bizonyára, kitűnően illeszkednek a jelen kulturális igényeihez.
Költeményed mégis irritál. Az egymással tusakodó gondolatok rendezetlen vetélkedései, túlhaladják a felfogóképességem határait
A nyelvtan, és az irodalmi elvárások, ismeretének hiányában, a magyar nyelvű szövegekhez, csak a gondolatok értelmezésének alapján tudok hozzászólni. A „betűket látom”, a szavakat megértem, de a versedben feldobált gondolatok zagyvaságából nem tudok kivonni, közvetlenül felfogható értelmet.
Véleményem a bonyolultságukba fulladó műfajokról:
„Semmi sem olyan szép, mint az, ami nem létezik. A valószerűtlent, a képzelet felruházhatja olyan a tulajdonságokkal vagy erényekkel, amelyekkel éppen találkozni szeretnénk.
Megegyező gondolatrendben, azt is ki lehet fejezni, hogy semmi sem olyan értelmes, mint ami érthetetlen. Így lehet elérni, a semmiségen alapuló határtalan szépséget; és a végleges igazságot.”
Mivel tehetetlenül bolyongok a gondolataid labirintusában, a logikám nem zárhatja ki azt a lehetőséget, hogy a véleményem azonosítható, egy értelmetlen értetlenségével, aki, képtelen eszméid magasztos jelentőségét felfogni.
Kifogtál velem !
ez most egy elég speciális vers, abból a szempontból, hogy több nézőpontból közelít, meg formailag sem ilyesmit szoktam írni, itt csak az általad említett párhangzások jönnek vissza. nincs szövegkönyvem, bár van egy noteszom, amiben felírogatom az ötleteimet, ez jól jön néha. célközönségem sincs, mert ahogy te is nagyon jól látod, kevesekhez jut el ez a fajta látásmód, a legtöbb olvasónak ez sok. én azért örülök, hogy van pár tucat fórumozó, aki kedveli, az írás mindenesetre számomra gyógyszer, olyan, mint egy pszichológus, akinek elmondod a gondjaid. én kiírom magamnak, meg azoknak akik kíváncsiak rá, vagy értékelik. ha nem, az sem baj, írom tovább, mert nekem ez jelenti a kapaszkodót az életben.
szerintem hallgass bele a hangosverseimbe: www.kortarsvers.hu
üdv.
küldtem már neked a könyvemből?
ha kapok címet, még a héten feladom..
Szóval nem valami nyilvánvaló fejtegetés...
A felvetődő kérdés ilyenkor az: aki érti mondandód, annak úgyis kialakult (ellen)véleménye van, aki meg nem érti, az csak néz meredten a távolba, mint légy a ragadós pókfonálon, - így aztán ki a leginkább megcélzott bázisközönség?
Egynémely helyen érződik az "előkészítés", nem spontánok az általad annyira kedvelt belső alliterációk, vagy a zöngés párhangzások, szinte csövön kívül sütögeted el a töltényeidet.
Néha az az érzésem a verseid olvasva, mintha lenne egy "szövegkönyved", amiből összeválogatod a leginkább meghökkentő mondat- és szókapcsolatformulákat.
Máskülönben érdekfeszítő, időigényes olvasmány - már annak, aki hajlandó részletekben gondolkodni, és tud valamicskét olvasni, nem csak látja a betűket.