Csak kettőt ismerek: kint vagy bent,
tőlem idegen a küszöbön ücsörgés.
Elvesztem az egyirányú utcában,
a földön egy feldobott pénzérme
elkeseredésében az élére állt.
Vágyaknak nyitott ajtón át
szökött ki az otthon-meleg,
hiányoddal becsavarodva érzem magamon
a kilakoltatott ember meztelenségét.
Megtanultam szeretni, amit szeretsz,
most mindketten engem gyűlölünk.
Csak a reszketés oldja a szégyent,
szabadon hagyott csuklóról készít
metszeteket az éles képzelet.
Csendben munkálkodik az eső,
hajamból vakolat-korpát mos ki.
Áznak a kinyúlt, bolyhos emlékek
a kukák melletti papírdobozokban.
A hálószoba kihalt kagylóhéjra emlékeztet,
két kamra, két pitvar lett elhagyatatott.
Egy eltévedt hang kóborol az üres lakásban.
Eladtam mindent, amit megérintettél.
Mérlegen a szívem. Harminc deka, maradhat?
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (499)
- vers (304)
- versek (129)
- líra (99)
- novella (82)
- tokio170 (80)
- olvasnivaló (80)
- próza (74)
- szépirodalom (64)
- irodalom (35)
Havi archívum
2025
- október (11)
- szeptember (6)
- augusztus (3)
- július (2)
- június (3)
- május (30)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
köszönöm, viszont jókat :-)
Köszönöm! Örülök, ha sikerült kifejezni a párhuzamot, mindig aggódok, hogy túlbonyolítom a képeket.
Nagyon szép a versed kedves Péter! Képeid, szavaid ostorként csattannak, megérintve, fájdítva olvasód - 30 dekányi - szívét...
Az utolsó versszak meghökkentő párhuzama az otthon, és a szív képével..., gyönyörűen zárja le mindazt, amiről írtál/sírtál... Szeretettel gratulálok!
Köszönöm! És persze pacsi, mint mindig :-)
Húzós bölcseletekkel, tömény szóképekkel teletűzdelt versed nem hagy időt nemcsak az unatkozásra, de még a meglepődésre sem. Pillanatok alatt kikerekedő szemmel ott áll az olvasó - mint a sarki hentesnél - az eldöntendő kérdés előtt: "Harminc deka, maradhat?"
Szerintem nem... kell az még máskor is a mai világban. Tegyük fel - legközelebb.
Gratulálok a vershez + együttérző pacsi!