Egyre nagyobb szemekben
hull alá az elmúlás: tizenhét
év a katlanban, mögöttünk rút tudás
liheg még, de már rühesebben
zörögnek perceink, mint törékeny
porceláncellák a szívünk alatt - kissé
meg is fakultunk a küzdésben, jól bevált
klisékkel dobálódzunk a kitaposott ösvényen.
Olyanokká lettünk, mint ocsmány
molylepkék a fény körül: levedlett
tablóképünkre tapad ékkövül milliárd
feledett pillanatfoszlány, hisz volt pár
jó évünk a megbolygatott rezgésben,
meg cinkos mosollyal leszelt érdemek -
emlékrudacskáidat lassanként elmorzsolva
érted ezt meg gyakorlásképpen.
A képed a sorok között ott feszül
az évkönyvben: megnyúlt időkavalkád,
hogy még könnyebben menjen a múlt
pajkosságának akasztása- messze vagyok legbelül,
most friss kedve fröccsen újonnan tovaszúrt
nemzedékeknek a falakon: hol tervezett
elavulás vagyunk, valami végleg és valahol
elveszett, s már nem lesz soha úgy.
Hozzászólások
Bizonytalan vagyok abban, hogy azt értettem meg a soraidból, amit ki akartál fejezni, de ahogy a versed értelmeztem, az, tetszett.
A kifejezés módja, és az értelmezés titka, kinyitják a fantázia kapuit. A képzeletemben bolyong az értelem, gondolataim rejtélyes utjain.
Csodálatos a vers. Örülök,hogy olvashattam Gratulálok kedves Donát (y)
bravúros, meg gratulálok.
"s már semmi se lesz soha úgy"
igazad van!!! nem lesz! és zavar ez?
mi régebben jól be szoktunk rúgni, olyankor, de most már koleszterin, cukor, miegyébb... megöregedtünk.
csak hát én mán annyira öreg vagyok, hogy "rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?" /Doors
ne haragudj ezér, amit írtam
vagyok ezzel én is így sokszor, csak nem tudom így megírni
lehet irigykedek?
emlékrudacskáidat lassanként elmorzsolva...
plasztikus
ó, köszönöm. Érettségi találkozó után írtam...
A kosárlabdában a félpályáról ívelt, csont nélküli dobás lehet ennyire találó kedves Donát.
Gratulálok + dupla ötös pacsi!