Rohantam. Mindig rohanok.
Velem nem lehet sétálni, mert 3 percig bírom az andalgást, majd rákapcsolok, és onnantól kezdve csak lihegéssel tarkított csevegésre számíthat, aki hozzám szegődik.
Rohanásom a megszokott tempótól függetlenül is indokolt volt, mert nyúlfarnyi ebédidőmben kellett valamit elintéznem.
Már csaknem célba értem, amikor az Octogon egyik útkereszteződésénél - élő akadályként - álldogáló fiatalemberre figyeltem fel. Kezében mappa, rajta – a dög meleg ellenére is – öltöny, nyakkendő.
Állt és várt. Naná, hogy engem!
Csak ötlépésnyire voltunk egymástól, amikor örömteli mosollyal nyugtázta, nem nézek félre, sőt, hátra sem, nem kerülöm el, sem Őt, sem tekintetét, vagyis, itt a kikérdezhető, ideális alany.
Már csak három lépés, most kell szólnom, döntöttem el gyorsan.
- Nagyon sietek, ne haragudjon! – mondom, hangomban szégyenkező mentegetőzéssel.
Ragyogó mosolya kicsit megfakul, leereszti a mappát, egy vonalba érünk.
- Akkor legalább öleljen meg! – mondja, inkább csak magának.
Nincs idő latolgatni, mit tegyek. Teszem, amit a szívem diktál. A lendület, ami vitt volna előre, megtorpan, és irányt vált. Karom átöleli, Ő önkéntelenül viszonozza, majd, mint a táncosok, fordulunk párat.
A következő fordulónál kiszállok és robogok tova.
Még hallom a fiút, amint az utca süket és vak tömegének boldogan ezt kiáltozza, többször is ismételgetve, úgy, hogy önmaga is elhiggye:
- Látták???? Megölelt!!!!
Az a fiú, akkor, ott, boldog volt. Kért, és kapott.
… Azóta is őrzöm azt a pillanatot. Azt az emléklenyomatot, amikor bátor voltam azt tenni, amit a szívem súgott.
Nem törődve, ki lát és ki nem, nem mérlegelve, mennyire lehet egy kívülállónak mulatságos két - generációnyi különbséggel - egymást ölelő ember - az életét most kezdő fiú, és a delelőn járó nő - önfeledt öröme a pesti utcán.
Megjegyzés: szépírások, egyperces novella
Hozzászólások
Ah! Belém látsz!:))) Irulva-pirulva ismerem el kedves Laci, hogy igen!:)
... Szegény védtelen emberiség! Vagyis egyedei. Ki kellene írni rám, hogy "Vigyázz! Szó nélkül megölel!" :)))
Köszönöm itt jártadat, és ezt a kedves, reggeli mosolyt, mit hoztál nekem!:))
Szóval hirtelen ötlettől vezényelve potyáztál egyet? Lenn a délibábos Oktogonon... :)
Így kell ezt csinálni, no. Egészségetekre!
Köszönöm:)))
Szaffym..., drága Szaffy!:)))) Megérezted..., és nem először.
Igen, ilyen csuda dolgok estek meg velem...:)) Szaffy..., olyan csodás érzés jót tenni. Mindig ott, és mindig annyit, ahol, és amennyit lehet. Olykor elég egy mosoly..., néha ölelni is "kell"!:)))
Köszönöm, hogy jöttél, szóltál, olvastál! Ölellek szeretettel érte, Lótusz.:)
Drága Lótuszom, mik meg nem történnek veled? Fantasztikus. Szerintem neked van kisugárzásod, ide érzem.
Megéreztem, hogy írtál azt is.
Ölellek én is: szaffy