Dilemma a rácsok mibenlétéről.
Mióta az ember feltalálta a rácsokat, azóta létezik az, az örök és mindmáig megválaszolatlan kérdés is, hogy: - Ki van mögötte?
A másság, mint megkülönböztető jelzése az emberek bizonyos csoportjának, már kezdetektől létező fogalom.
Mások vagyunk mi mind!
Nincs két egyforma élő szervezet, de nincs két egyforma hegy, vagy felhő, nem egyformák – bár annak tűnhetnek – az állatok, és növények bizonyos egyedei.
Nincs két azonos szempár, nincsenek egyforma DNS-eink, és a hangunk, érzéseink, gondolataink is különbözőek.
Mégis, a másság kifejezést leginkább a szexuális másságban élőkkel kapcsolatban szokás emlegetni.
És kijelenthetjük, hogy ebben a vonatkozásban degradáló, dehonesztáló hangsúlyt kap ez a jelentés.
Egy jobbkezes világban másnak számít az, akinek a bal keze az ügyesebb.
A másság okai lehetnek, a viselkedési zavarral küszködő ember normálistól, pontosabban az átlagtól eltérő szokásai.
Van, aki a belső világhoz kötődik erősebben, mert introvertált, más pedig a külső világ fontosságára esküszik, mert extrovertált.
Az egyik nem jobb, a másik pedig nem rosszabb, csak egyszerűen mások.
Ezek a címkék nem minősítés, hanem megkülönböztetés, hovatartozás pontosítása céljából fontosak, hiszen az ember értékét nem irányultságai, hanem teljesítménye alapján lehet meghatározni.
Van egy barátnőm, Gősi Valika, a kortárs irodalom egyik csillaga. Fiát életmentés közben ragadta el a halál. Másokon segített, és akiket kimentett a hullámok közül, azok ma is élnek.
Őt pedig elnyelte a tenger. Ez a fiú más volt, mint az átlagember! Mássága tette hőssé! Az átlagember ott állt tipródva a sziklafalon, drukkolt a fuldoklóknak, és segítségért kiáltozott. Ő levette a saruját, és ugrott.
Menyasszonya a sziklán állva, rettegve nézte végig a hullámok és a fiú küzdelmét.
És nagyon más volt az a papnövendék, Nándi atya is, akit bár nem hurcoltak volna el málenkij robotra, de önként híveivel tartott, hogy támaszuk lehessen ott, ahol senkire sem számíthattak.
Mások megszöktek a vagonokból, mások elfordultak, hogy ne is lássák, hogy mi történik. De Nándi atya összeszedte a legszükségesebbeket, és ment a bizonytalanságba azzal a bizonyossággal szívében, hogy a pásztornak az a dolga, hogy kövesse bárányait.
Néhány éve, felszentelésének 50. évfordulóján a halálból megmenekült hajdani táborlakók, és övéik körében ünnepelhettem Vele én is. Míg celebrálta a szentmisét, a templom keresztjén fehér galamb ült türelmesen, szimbolizálva a szentlélek, és a béke, a megbékélés jelenlétét.
Más, nagyon más az a barátom is, aki szexuális másságát nem a felvonulásokon hirdet, hanem csendes magányban, feltűnés, és társ nélkül, hivatásában éli ki, és élvezi a megérdemelt sikert, és megbecsülést.
Tanuljuk meg elfogadni, tisztelni a másságot, bármi légyen is az. Más hitét, etnikai hovatartozását, a miénktől eltérő gondolkodását, szokásait, életvitelét, szexuális érdeklődését.
Ha azt megérteni, elfogadni képtelenek vagyunk, akkor kerüljük a megjegyzéseket, az összeütközésre lehetőséget, és okot adó találkozásokat, mert ne feledjük, hogy a mássághoz mindenkinek pontosan olyan joga van, mint nekünk.
Arról nem is szólva, hogy valójában melyikünk is van a rács mögött?
Megjegyzés: szépírások, egyperces elmélkedés
Hozzászólások
Kedves Laci!
Amiről írtál hozzá(m)szólásodban, az a másságnak csak vékony szeletkéje. Mögötte kirekesztett, és ezért a kirekesztettségért bizony, olykor nagyon sokat tevő, botrányosan viselkedő, szexuálisan más emberek állnak.
Én a másságot tágabb értelemben vizsgáltam.
Mások vagyunk lehetőségeinket, észbeni képességeinket, külsőnket, és habitusunkat tekintve.
Mások az ideológiai irányzatok követése szempontjából, és másként látjuk a világ dolgait is mi mind.
Máshonnan jöttünk..., másként és máshol élünk.
Mások fontossági sorrendjeink, mások az értékeink.
Ezt a sokszínűséget, ennek szépségét és az elfogadás, a tolerancia szükségességét szerettem volna kidomborítani.
Ha nem sikerült, az az én hibám....
Szeretettel köszönöm szavaidat, megtisztelő figyelmedet!
Köszönm, drága Krisztin, hogy együtt gondolkodtál most is velem.
Értelek. És osztom is véleményedet. Szépnek, követendőnek, és az együttélés szempontjából létfontosságúnak gondolom magam is az egységet, az egységességet.
De mellé teszem a magam konklúzióját is, ha nem bánod. A másság által színesebb, szebb, több..., és más lesz a világ körülöttünk.
Ölellek szeretettel, köszönettel szavaidért!
Természetesen, joga van hozzá mindenkinek. De a másságával nem tüntet senki, csak a kérkedő, felhergelt, magából kivetkőzött exhibicionista. Valakinek persze ez is jó. Valaki azt szeretné, hogy a család, mint alappillér végleg megroggyanjon, és sikk, követendő példa legyen a természet elleni vétek.
Írtam én is egy hasonló gondot feszegető elmélkedést, amikor az éjszakások jogait firtattam. Ők is mások mint a többség, ők a békés kisebbség. Senki sem beszél róluk, pedig feltétlen szükség van rájuk. Különösmód, miután megjelent az említett írásom, váratlanul megszüntették a rovatom a lapban.
Hát valahogy így állunk a mássággal. Vannak támogatott másságok, és vannak "veszélyes" másságok. Bevallom, akik az Andrássy úton szoktak drágán és puccosan masírozni, azok nem az én éjszakás embereim.