Távoli csillag vagy, ha sötét az éj,
Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég.
Megfáradt vándor, törten is egész,
"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés.
Kávéban cukor, szájban keserű íz,
Szép, szelíd mese, mi valót idéz,
Lélekredőkbe vésődő rejtjelek,
Lineáris egyenlet rendszerek.
Hullámzó folyó lélek-partok között,
Zúgó vihar, s vergődő üldözött.
Egy didergő, fázó, néma kisgyerek
Míg félelmek, s az álmok rejtenek.
Oly' sokat kínáltál, én nem eleget
Csak letettem eléd a szívemet.
Hozzászólások
A mátrixról főleg a matematika juthat elsőre eszünkbe. Persze ebben a versedben is a tömör számbavétel és az összegzés dominál.
Úgy tűnik, a kínálati oldal kiüresedett, a kereseti oldal viszont alul lett értékelve. Elgondolkodtató, korszerű vers.
Elismeréssel gratulálok!