csak ennyi kell
merni kell
mindent egy lapra tenni fel
önmagunk kitölteni kell
lebonthatatlanok valóban
és megkerülni sem átlépni
nincs hatalmad
ami félig van készen
lyuk a teremtésen:
még csak a szobor áll
de megpróbáltad-e
messzebbre tolni
hűvös tapintattal
a helyükre
hiába az égre ívelő
merész
részekből szerkesztett
egész ideája
ha kinek--kinek gondja
rész
csak a szobor áll
felülről és kívülről
csak eltávolodva láthatod
a magad valóságát
és hiába még hiába
arányok álmodott
harmóniája
csillagok geometriája
hiába
míg csak a szobor áll
lebírva kétségeket
halld meg
hogyan hangzik neved
nyelveken
addig a rend is csak festett
a szándék még
nem öltött testet
leheljetek hát lelket
a szoborba
a szobor áll
mozdulj végre
ideje hogy betöltsd
már összes kifogásod
célkeresztben
csak ennyi kell
merni kell
mindent egy lapra tenni fel
önmagunk kitölteni kell
a tükörben eszmélkedik
egy ügyes macska
szájában két egérrel
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Nagyon köszönöm, Erzébet!
A tervek szerint az opusz elhangzik a 13-ai szeánszon, a Rátkaiban.
Remélem, sikerül két hangon megoldani.
Szeretettel: Tibor
Tükörversed nagyszerű lett, kedves Tibor!
Elolvastam oszloponként külön-külön, és az egészet egyben is. Tökéletesen "egész" volt mindkét változat!
Aztán játszottam vele tovább. Kipróbáltam, mit üzensz, ha kérdőjelekkel olvasom, és mit, ha pontot, vagy felkiáltó jelet teszek a végére.
Kiosztottam a szerepeket is... Voltam macska, és egér, de felpróbáltam a tükör jelmezét is. :)
A végeredmény?
Hatalmas taps - részemről, Feléd!
Gratulálok szeretettel!
Köszönöm, kedves László!
Rögvest átformázom.
Ki lehet hagyni a pontokat kedves Tibor. Megáll a sor, ahová illeszted. Emlékszem én is néhány felületre, ahol sajnos muszáj volt kipontozni. :(
Néhol viszont megoldottam az html kód sokszorozásával (nem törhető szóközökkel). Ennek az a hátránya, hogy új szerkesztéskor összeesik.
Íme: