Vonatom ablakán
napcsápok villódznak,
gigantikus tűként
szurkálják szemem,
kinn szénszínű varjak
szárny-árnyéka lebben
rejtelmesen,
előttem fut a múlt;
egy lejárt koncert-reklám,
- már jövő évit hirdet
egy óriásplakát -
enyém most a táj,
az illó pillanat,
s az ablaküvegről
lepattanó fénysáv
arcomra teríti
vonásaidat.
Hozzászólások
Hűen visszaadtad az utazást, a vonatok pedig gyengéim. Élmény volt olvasni, drága Erika!
Szeretettel ölellek, szaffy
Köszönöm a kiemelést! :))))
Köszönöm, hogy kicserélted a képet -jól illett a vershez, de ugye túl villódzó volt? :)
Puszz!
A vonat zakatolása, duruzsolása általában megihlet. Ez történt most is, hazafelé jövet.
A gyerekzeteimben lehetek olyan, amilyennek - kissé túlozva- leírsz drága Lótuszom - a lélekzeteim Erikája is én vagyok.
Örülök, hogy megismerkedtünk! :) Puszillak, Erika
Hangulatos versed szép képei lenyűgöztek Erikám!:)
"szénszínű varjak szárny-árnyéka lebben"... látom! És gyönyörködöm bennük.
Szeretettel gratulálok, és itt is, most is örömmel tudatom a világgal, hogy "élőben" pontosan ilyen vagy, mint verseidben... Kedves, játékos, bájos!:) Ölellek, Lótusz.
Képzeld L. M, dugig volt a vonat, csak menetiránynak háttal kaptam helyet, így egy más aspektusból láttam a tájat, mint máskor.
Nyugodt utazás? :)Volt ott gyereksírás, civakodás, olasz, német, cigány és magyar szó -de teljesen elkülönítettem magam - szerencsére vittem füldugót és betömtem a fülem! :)
Köszönöm a kedves hozzászólást, V. L.
Úgy gondolom, jól utaztál hazafelé, nem zavart senki. Kiváló, expresszív hatásokkal telített verset tudtál írni.
A kép szinte pszichedelikus, egy másik dimenzióba visz.
Gratulálok + ölellek: Ƈƶ. Ⱡ.