Néha elgondolkodom, mi is vagy nekem?
Azon kívül, hogy egy gyönyörű szerelem.
Te vagy a nyíló virág, s benne az illat,
Egy fennkölt gondolat, mit egy álom ringat.
A csónak, mit hullámzó tenger vesz körül,
Te vagy az öröm, mitől a szív felderül.
Mákszem, mitől ásít a gondolat,
Szél, amely elfújja a gondokat.
S vihar vagy néha, hátborzongató,
De ha fázom, te vagy a takaró.
Vagy az elixír, néha meg méreg,
S hogy kortyollak, tőled leszek részeg.
Néha olyan vagy, mint a levegő,
Birka vagyok, te meg a legelő.
Napfény vagy, mi melegíti szívem,
Minden versben te ott vagy a rímben.
Nélküled élni én már nem tudok,
S míg élek, szerelmedért koldulok.
Hozzászólások