Csontváry Kosztka Tivadar képe alá
a roppant türelem lassuló csendben
nyújtózó élő hagyatéka titáni fények
s árnyékai megkövült arca a konok
emlékezésnek vág kopár itt hagyott
kegyelmet zordon tűnődő felhők
takarásában álmom mi égszínkéken
avatja fel és nagyobb mint Rafael
e pogány hegygerinceket keretezi
be hol még vízfolyások is kincsek
mert Héraklész bátorsága kell
hogy bemérjem szürkék kékek
zöldek mit rejtenek ódon kastély
bújik meg késő holocén formák
a lélekben ahová talán keskeny
ösvényed vezet ha látna egyáltalán
odatévedő ritka nimfát ki belakná
a Tátrát az apró virágzás árva útja mentén
zöldellő pajkosságod puritánul is buja
remény szaladása sötétlő fáknak időtlen
félistenek vigasza nekem csak feltételes
mód mert e roppant hasadék várakozása
szikár hűségem mielőtt érkeznél hiányod híre
az felhők takarta és fel nem kelt Holdfény
mi nagyobb a Napútnál Csontvárynál Rafaelnél
Hozzászólások