Egy gyönyörű, szép nyári napon,
hol mozdulatlan a nyugalom,
még egy felhő sincs most az égen,
minden pihen és minden tétlen,
tűnődöm ezen a világon,
mindazon, amit benne látok,
a nap is olyan fényes, ragyog,
és én is olyan boldog vagyok.
A levegő itt meg se moccan,
még a hang is oly mozdulatlan,
talán testetlen, mint egy álom,
még levél se rezzen az ágon,
a fecske is oly csendben pihen,
nem ficserészik művészien,
a nádas, mintha hallgatózna,
mintha valakit védne, óvna.
Így tűnődöm e szép világon,
most minden olyan, mint egy álom,
mintha a menny már rég itt lenne
belekódolva a szívembe,
hol béke árad, és nyugalom,
ahol nincsen gyász és fájdalom,
mesevilág e földi élet
bárcsak soha ne érne véget!
Vajda János: Nádas, tavon című verse nyomán
Hozzászólások
Valóban örvendnünk kell minden szép napnak, miközben hálát adhatunk a bőkezű természetnek, hogy ilyen káprázatos világban élhetünk.
Versed utolsó sorával is felettébb egyetértek.
Megnyugtató, ellazító vers, gratulálok!