Szomorkodik két lovacska,
unatkoznak télen,
árválkodik kinn a hintó,
s ők csak nézik tétlen.
Istállójuk ablakán át
csudálják – mi potyog? –
majd hallják, hogy István gazda
csizmasarka kopog.
Nyitja nekik a karámot,
csattan a nagy lakat,
a pacik meg hemperegnek,
kaparják a havat.
Később szánkó elé fogják
a két boldog lovat,
pata koppan, csengő szólal,
s elindul a fogat.
Legelöl a kocsis feszít,
ropog már az új hó,
háta mögött vigyorog öt
pirospozsgás lurkó.
Hozzászólások
Szeretettel jártam Nálad. :) Igaz, időközben közelít a tavasz :)
Drága Lótuszom!
Szerintem szeretjük mi a telet, csak fázni nem szeretünk.
A lovacskák aránylag jól bírják, csak vigyázni kell. hogy meg ne fázzanak -ezért nekik ott van a lópokróc, nekünk meg a nagykabát!
Visszaölellek, Erika
Bizony, jól tudod a paciknak is be kell melegíteni a szánhúzás előtt. Imádják a havat. Még olyan videót is láttam, ahol "fociznak" a hóval.
Köszönöm!
Köszönöm, Tibor!
Élvezetes, dallamos versed még azzal is megszeretteti a telet, aki eddig csak filmen látott ropogós, friss havat Erikám!:)))
Szeretettel gratulálok, ölellek!:)
A kutyám is örül a hónak, hempereg is benne, olyan mintha a te egyik apró pacid lenne.
Szép is egy ilyen szántúra a gyerkőcöknek, pláne ha ezzel a verssel már előre bemelegítenek.
Gratula + cuppacsi!
L. M.
Itt is szól a száncsengő(d), Erika! :)