Örök vasàrnap
1
Szemét kinyitotta, felébredt. Egy megszokás volt. Évek óta, néhány perccel az ébresztő csengetése elött szemei automatikusan kinyíltak. Kondicionált reflex.
Az ablak nyitva volt és hallotta a madarak énekét. A rigó egész éjszaka fütyült és a galambok turbékoltak. A félig leengedett redőnyön keresztül a hálóba lopódzott a reggeli napfény.
A csengetés késett. Balkeze az ágy mellett tapogatódzva az ébresztőt kereste. Nézte a számlapot: hat óra öt.
Mindent értett már mert a valóság áttörte az álom ködét. Teljesen felébredt és tudta, hogy miért nem csenget többé reggel hatkor az ébresztő óra. Sem ma, sem holnap, jövőre sem. Nem dolgozott többé. Ez volt az első nyugdíjas napja.
Mozdulatlanul feküdt a hátán. Attól felt, hogy felébreszti feleségét. Normálisan csak negyed nyolckor kelt, tizenöt perccel indulása után.
Reggel soha nem találkozott az asszonnyal.
A múltban amikor dolgozott még, hat óra öt perckor a tálcáját készítette a teavíz melegítése közben. A kenyeret vágta piritani, margarin, lekvár, és vajaskenyerét ette miközben Jean Amadou napi humoros történetét mesélte Europe 1 adóján. A hírek után a fürdőszoba és pont hétkor óvatosan bezárta az ajtót, hogy ne ébressze fel az asszonyt és a gyerekeket. Egy új nap kezdődött.
Nem volt kedve felkelni.
Tegnap a kollégák irigykedve nézték.
“Szerencsés vagy öregfiú, — mondták. — Holnap halálra alszod magad.
Mit válaszolhatott? Magyarázni, hogy évek óta automatikusan felébred pontosan hatkor, hétköznap, mint szombat és vasárnap, télen és nyáron egyaránt?
Igaz, hogy szombaton nem kelt fel, mozdulatlanul az ágy mélyén gondolkozott, mint most. Mindég elnyomta az álom észrevétlenül s csak nyolckor ébredt s a feleségével együtt hallgatták a híreket. Kis rádiója volt az éjjeli szekrény fiókjában. De ez csak szombaton és vasárnap amikor senki nem dolgozik. Egy normális pihenőnapon.
Ma, a hét közepén ez egy munkanap volt. És fekve maradni hét közben — pedig soha nem volt beteg, — természetellenes volt.
Az ágy másik oldalán felesége ébresztője kerepelő hangokat hallatott.
Megmozdult. Mindég mélyen aludt, különösen reggel. Keresgélő keze megtalálta az övét.
— Itt vagy? Itt vagy még?
— Tudod jól, hogy többé nem dolgozom!
Egyedül az ágyban magzat pozícióban, kis rádióját maga elé tette és hallgatta a híreket anélkül, hogy hallaná őket.
2
Hétóra harminckor a Versailles–Chantier felé induló vonat bejött az àllomàsra. Minden nap, öt perccel a vonat érkezése elött a peronra érkezett. Mindég ugyanazokat az arcokat látta. Akár köszönthette volna őket egy nagy mosolyal mint öreg barátokat: mi újság, hogy van?
Évek óta látott egy párt, hamis pár biztosan. Előbb a férfi érkezett. Idegesen várakozott, nézte a peronra érkezőket. Kis emberke, deresedő körszakàllal. Arcán a szorongó várakozás derűvé változott amikor szíve választottja feléje tipegett. Valamivel fiatalabb kicsi kis nő. Egymásra találva semmi túláradó érzelem, csak összekulcsolt ujjakkal mentek a peron végére, ahol egyedül maradva ültek egy padon és egymást nézték.
Várakozás közben szemszögből nézte őket. Időnként a férfi mondott valamit és a nő úgy kacagott mintha Coluche valamelyik történetét hallaná. Néha megindulva nézték egymást némán, s majd a férfi társnője térdére ült és csókolta, mint egy őrült.
Éveken keresztül tartott szerelmük. Megpróbált valami magyarázatot találni, de képtelen volt. A szexuális szabadság korában nem értette, hogy miért nem élnek együtt!
Az évek múlásával észrevette, hogy nem mennek együtt szabadságra. Egy vagy két héten keresztül a férfi vagy a nő egyedül várakozott. Hosszú évek után egy reggel a férfi magányosan ült egy padon és újságot olvasott. Látható volt, hogy senkit nem vár. Az idill befejeződött. Soha többé nem jött a nő és a férfi nem várta többé. Olvasta az újságot és idegesen füstölt.
Időnként erős kisértésben volt, hogy feltegye a kérdést: “a nő elhagyta magát? Meséljen kérem.” De nem volt hozzá bátorsága.
És a fiatal káder. Harmincas talán. A hasa miatt vette észre. Kigombolt nagykabátja és zakója, normálisan vékony férfi volt, de a hasa, mint egy terhes asszonyé. Soha nem látott ilyet. Úgy ment, mint a gyereket váró asszonyok, egyenes hát, kicsit hátra dűlve az egyensúly miatt. Karika gyűrűt hordott és szerette volna látni asszonyát, hogy megértse, hogyan volt képes elviselni egy ilyen has látványát az ágyban vagy a fürdőszobában!
Vagy a farkaskutya. Német juhászkutya. Gazdája abba a kocsiba ment, mint ő, s a hatalmas szàjkosaras farkas a gazdival szemben a padra ült. Vonatindulás után a férfi megszabadította fejét a szájkosártól majd kinyitotta az újságot.
A kutyát nézte és a kutya busa fejével feléje fordult. Farkasszemet néztek néhány percig, majd a farkaskutya leszállt a padról és hozzáment. Mestere felnézett az újságból, hogy közbelépjen. A kutya lassan közeledett és hatalmas fejét óvatosan a térdére nyugtatta. Egy nagy szusszanás majd lehunyta szemét. Ujjai gyengéden simogatták selymes bundáját csukott szemei között.
“Soha nem láttam ilyet! Örökbe fogadta,” ámult a gazda és az újság leesett.
“Szeretjük egymást”, mosolyogva válaszolt.
Sok embert észrevett. A kopasz középkorú alacsony férfi úgy füstölt, mint egy gyárkémény. Cigarettáját az előző csikken gyújtotta fel. Minden zsebében volt vagy egy doboz és mindég köhögött. Hosszú évek után egy szép napon nem jött többé. Nyugdíjba ment, elköltözött, munkahely változás vagy megbetegedett, képtelen volt válaszolni.
És sok más, képtelenség őket számontartani. Mint a gyönyörű néger nő, a hálókocsik elegáns istennője. Minden nap más ruhát viselt. Királynői fejtartás, mindenki megfordult utána. Vagy a csukott szemű fejhallgatós fiatalember, mindnyájan hallhatták fejében dübörgő zenéjét.
Ma is ott voltak, csak ő nem. Távollétét biztos észrevették s talán ők is kérdéseket tettek fel. Elképzelik, hogy nyaralni ment. Ez volt az évszak. De néhány hét múlva mikor mindenki visszajött, minden augusztusi nyaraló, s ha valaki emlékszik még rá, tudni fogja, hogy már nem nyaral. Végső nyaralásra ment.
Tegnap a kollégák helyette örültek. A nála tíz évvel fiatalabb Jean-Pierre, aki tízzel többnek tűnt és szívbajos volt, nyíltan irigykedett.
“Milyen szerencséd van! Ha a helyedben lehetnék…” Nem vallhatta be, hogy kész volt a helycserére.
“Disznó képeket csinálnál egész nap!” válaszolt. Mindnyájan nevettek mert tudtàk, hogy esténként fiatal nők mentek Jean-Pierre lakására. Jól fizették pornó képekért és büszkén mutatta az öszefonodó testeket felébresztve libidójukat.
Abban a pillanatban amikor Catherine Ney befejezte reggeli vezércikke felolvasását, — tegnap, egy örökkévalóság! — elhagyta az állomást és gyalog folytatta útjàt az iroda felé.
3
Felkelt. Felesége már a fürdőszobában volt, amikor lement a saját zuhanyozójába kezet mosni.
A szokásos reggeli, de más zajok, neszek burkolták körül. Reggel hatkor a legtöbben aludtak még. Most reggel, hallotta a vízcsövek fütyülését és a konyha ablakon kinézve látta a polgári iskola udvarán szaladgáló és kiabáló fiatalokat.
Nem ismerte hétközben a várost.
Mielőtt elment, a neje megpróbált magyarázni: “délben ebédre…”
“Ne nyugtalankodj, szakította félbe. Szombaton néhány konzervet vásároltam.”
Babfőzelék, alzàci savanyú káposzta, spagetti à la bolognaise. Három napra. Három ebéd.
Évek óta az ő hatásköre volt a bevásárlás. Szombat reggelenként a kerekes szatyrot húzva ment a közeli szupermarketba, hogy megvegye az egész hétre való gyümölcsöt, zöldséget és tejterméket. A húst és a halat alkalom adtán délutánonként hazajövetele után. Mint a kenyeret és az újságot.
" Jól van, akkor szórakozzál és foglald el magad. Sétálj, ha szép az idő." Az asszony egy pillanatig nézte és futólag megcsókolta mielőtt elment.
"Bye, bye…"
Az ajtó bezárult. Egyedül volt.
A lakás nagy volt. Soha nem érezte, hogy milyen nagy. Reggel kilenckor.
4
Kilenckor a telefonok csörögtek az irodában, a nyomtatógépek kattogtak, az udvaron az árut szállító teherautók sorban várták, hogy kihányják terhüket.
Az osztályvezetőkkel beszélgetett. Valahol valaki hiányzott, egy másik pihenőnapot kért. Egy vállalat kis problémái. Majd a bevásárló osztályra ment.
" Jó reggelt Sofitel!" Buta szójátékot használt, de a kicsi Sophie rá mosolygott. A többiek telefonálás közben kezükkel köszöntek.
"Kávé?" Napi második csészéjét fogyasztotta. Majd a műhelybe ment. A szétszedett motorok között bűvészkedtek a szerelők és kezük megtörölték mielőtt kezet fogtak.
"Addig igyad a kávét amig meleg," biztatta a műhely főnöke. Ez volt a harmadik csésze.
Mindég, igy volt minden nap. Évek óta. Változatlanul. Mint egy keresztelési vagy temetési ceremónia. Később az àruàtvételen, egy negyedik csésze cseresznyepálinkával hígítva. Bőkezűen. A kis iroda körül az elektromos járgányok kőrhintaként köröztek kiürítve a teherautókat, a motorok nyögtek. Ott volt mindenütt, mindennel foglalkozott. És az idő gyorsan múlt, olyan gyorsan…!
5
Csend volt a lakásban. A nyitott francia ablakok, az erkély napfényben fürdött. Most vette észre először mióta itt laktak, hogy a szomszédos épület harmadik emeletén óvoda volt. A hatalmas teraszon kisgyerekek játszottak, szaladgáltak, nyüzsögtek fiatal nők felügyelete alatt. Nézte őket. Nem a nőket, a gyerekeket.
Kis csibékhez hasonlítottak. Mint kis kakasok álltak egymással szemben, s majd elfelejtve mit akartak, folytatták az ugrándozást. Egyikük egy nagy színes labdára ült de mindég leesett róla. Egy kis talicskával szaladt a másik, és kis plasztik traktort tolt egy harmadik.
Ezeket a jövőjüket magukban hordó kis lényeket nézte.
Kilencóra öt. Csak öt perc telt el mióta az asszony elment. Ideje volt rendbe hozni magát, borotválkozni, mint minden nap, de háromórás késéssel. A villanyborotva élettel telitette a lakást. Lelkiismeretesen, hosszan borotválkozott. Szerette, ha az arca sima volt. Még vasárnap is, ma pedig kedd volt.
Borotválkozás közben nézte magát a tükörben, ujjával a bőrét húzta amikor ez szükséges volt: de mozdulata félbeszakadt.
"Öregebb vagyok, mint tegnap?"
Soha nem gondolt azelőtt az évek számára. Mindég ugyanazt az arcot látta. Tegnap, tegnapelőtt. Mindég. Pedig valami megváltozott. Tudta jól, hogy lényeges volt a változás. Ma nyugdíjba ment. Haszontalanná vált.
Tegnap még hasznos, ma haszontalan. Tegnap tervekkel tele, ma semmi. Tegnap az idő őrülten szaladt még a jövőbe repült. Ma, ólomlábakon vánszorgott a múltba repítve, mint egy felelőtlen fiatalembert. A jövő mögötte volt valójában. Nem elötte! Lényeges különbség a fiatalokkal.
Az arca pedig nem változott. Láthatóan nem volt fiatal ember, de tíz évvel fiatalabbnak tűnt. Haja még nem fehéredett, izmos mellkas, teste még nem volt fáradt, petyhüdt. Kemény hasfal, nem, mint az állomás "terhes" férfija.
Fizikailag jól tartotta magát. Az orvosi vizsgálatok és analízisek negatívak voltak. Lehet, hogy magában hordott egy ma még láthatatlan rákot, de senki, maga sem tudott róla. Egy kis koleszterin, egy fél tabletta Zokor minden este s nem kellett még diétázni sem. Jó formában volt.
Minden három hónapban kivizsgálta a huszonöt éve háziorvos Eisenberg.
" A súlya nem változott?"
" Nem".
A vérnyomása korához képest elfogadható volt és jól aludt. Aludni nem volt szüksége orvosságra. Nem ivott szeszes italt csak néhány kivételes alkalommal amikor megkívánt egy pohár whisky-cocát, vagy egy jeges sört, vagy egy ánizsos Ricardot jéggel, ha nagy meleg volt. Nem cigarettázott, a házban senki nem füstölt. Egyensúlyozott szexuális életet élt. Eisenberg pontos kérdéseket tett fel, — a vizelet és vérvizsgálatai tökéletesek voltak — mielőtt néhány évvel ezelőtt megengedte a DHEA használatát.
Elég komplikált volt a dehydroepiandrosterone beszerzése, mert a professzor Beaulieu "fiatalság pirulája" Franciaországban nem volt engedélyezve. Barátok küldték az Egyesült Államokból, ahol szabadon árusítottak. Használta ezt a tablettàt tudva jól, hogy a fogai nem nőnek vissza, de amig lehet a fiatalos kinézetét és egészségét akarta megtartani. Negyed szàzada, hogy nem volt beteg.
"Megöregedtem", suttogta a tükörben nézve arcát.
Abba a kategóriába lépett, amit harmadik kornak neveznek. Egyik napról a másikra a társadalom terhére vált. Az újságot olvasva érthető volt, hogy az öregek, a nyugdíjasok pumpáljak a betegbiztosítást betegségeikkel, az orvosságokkal, a kórházi kezeléssel.
Harmadik kor. Azt jelezte, hogy harmadik élet. Valójában több mint három életet élt. Ez volt a negyedik élet, a negyedik kezdés, a negyedik újjászületés.
Harmadik életét szerette legjobban. Úgy őrizte drága emlékeit, mint mások az elsàrgult családi fényképeket.
Hozzászólások