Sötét hajamban fehér szálak.
Megfakult színe már a nyárnak;
lassan anyámhoz békülök.
Harsogó hangú apám csendje
visszhangzik bennem éjjelente,
amíg álomba révülök.
Elmentek rég. Döbbenten állok.
Gúzsba kötnek ezüst pókhálók.
Őszi szél jár az utakon.
Hull a levél, ahogy ők hulltak...
Nem leltem balzsamát a múltnak,
így hát a jövőt kutatom:
langymeleg ősz jön, bő szürettel,
vagy hideg, esős, nehéz ködökkel?
Jó lenne tudni?! Nem tudom…
Csak azt tudom: egy fehér télen
aláringok majd négy kötélen,
és hó fedi el a lábnyomom.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (242)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- novella (65)
- versek (64)
- líra (59)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- november (4)
- október (10)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Ölellek, csutka
Es hogy halalon tul mi var rank? Szerintem nem ez a legfontosabb kerdes, mert erre ugysincs valaszunk.
Barmi lehet. A fontosabb az, hogy addig hogyan elunk. Es a legokosabb, ha felelem nelkul probaljuk latni azt, ami termeszetes, ami elkerulhetetlen, ami meg eddig minden elovel megtortent. Megha nem is merjuk neven nevezni.
Koszonom, hogy olvastal.
Koszonom, hogy veletek lehetek.
Es ugye jol gondolom, nem keverednek ossze bennem a nevek, emlekek:
mert anno xxxx-ben , a *** oldalra erkezven ez volt egyik kedvenc versem.
Csak hat akkor meg szolni sem mertem...
"a csavaros fűz levelére
szikrákat fröcsköl a nap,
a magasban alig mozdul a felhő,
lent enyhe szellő ringatja az ágakat,"
Nagyszerűnek találtam akkoriban is, most pedig újra meghökkentet ez az őszi gondolatsorod. Az elmúlás olyan egyszerű, csak az ember az, aki előre sajnálja magát, pedig valamelyik sci-fi gyanús tudományos fejtegetésben olvastam: "Nos, hát lassan oda lyukadunk ki, hogy van "túloldal", azaz antianyagvilág, és ha megváltozik valami ideát, akkor ott is nyomban reakció történik. Ergo: ha meghal valaki, akkor ott újraéled? Ne feledjük odaát az idő a miénkkel ellentétes irányban halad." Ez persze nem nagy vigasz annak, akinek nélkülöznie kell szeretteit hátralévő idejében. Az igazi megoldás egy nagy szerver lenne, amiről írtam a "Lélekletöltés" c. novellámban.
Jól szól ez a háromsoros, aab-ccb ddc-eec... rímképlet. Grrr... az utolsó vsz. hatása alá kerített nagyon.
Változatlanul tetszik a versed . Gratula! Kapsz tőlem egy ilyet:
Élni és írni...gratula!