(Amit a férfi kérdez)
Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?
Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?
Tenyerében a tenger hullámzását, ki?
Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?
Léptek neszére várakozást legbensőbb termeiben, ki?
És tisztának a tisztát, vajon ki?
Örök zenitjére ki szögezheti a Napot?
Éj múltán csillagot ki marasztalhat?
Ki indul, föladva harcállásait,
Elfoglalni a folytonos változást
És nem sejtett emlékeit, szerelmem, tebenned,
És visszatekintve az időben, ki tudhat majd
Mindenkor egyetlen asszonyának téged?
(Amit az asszony kérdez)
Kinek a kezében lehetek virág, hervadhatatlan?
Múlhatatlannak kiben őrizhetem meg pillanatom?
Hullámzásomat, akár a tenger, kinek a tenyerében?
A gyertyalángban is föllobogásom, kiében?
Lépteim neszét kinek a legbensőbb termeiben?
Tisztaságomat tisztának kinek a szemében?
Kire nézhetek Napként örök zenitemről?
Éj múltán is, csillaga gyanánt, kire?
Ki fogadja el, föladva harcállásait
Folytonos változásom, és ki ismer
Nem sejtett emlékeire bennem?
S visszatekintve az időben, ki
Egyetlen asszonyának tudhatom magam?
Hozzászólások
Kedves Erzsébet, nagyon sokat jelent számomra, hogy elfogadtad a meghívást, és ott voltál azok között, akiknek "megmutathattam" magam.
Köszönöm különlegesen empátiás soraidat!
Kedves Tibor!
Jó volt újra olvasni, és olvasva felidézni annak a különleges, és szép estének a hangulatát, ahol először hallhattam versedet! Itt is, most is köszönöm, hogy meghívtál rá, és gratulálok, mert nagyon sokat adott nekem az ott töltött idő.
Versed nagyszerűen mutatja meg, mennyire másként láthatja ugyanazt két ember, ha egyik nőből, a másik pedig férfiből van. :)
Ami mindkét aspektusból azonos..., az a reménykedve kérdezés. Olykor talán a válasz kedvező voltában bizonytalankodó, de őszintém, kérdésekkel magáról valló nő és férfi a Te hangodon szól kedves Tibor. Tiszta, és egyenes, sebezhetően emberi hangon...
Jó volt hallani akkor is, most is! Köszönöm az élményt.
Szeretettel, Erzsébet.
Kedves László, nagyon köszönöm érzékeny soraidat és megtisztelő bónusz-verseteket, benne szívem (egyik) csücskével, a Fradival, sőt, FRADIVAL! :)
Nüansznyi különbségek a megfogalmazásban, mégis két világ, két külön gondolkodásmód: férfi és nő, asszony és ember - bizonyosság és kétség, olvadt viasz és kopogó jég.
Gratulálok ehhez a különleges és finom vershez!
Ui.:
Négykezes, Gabival írt, régi darabunkat juttattad eszembe:
tegnap szomorú voltam vesztett tegnap szerettük egymást egész
a Fradi álmos is lettem nem aludtam délelőtt aztán elkísértél a bankba
egész délelőtt csak arra vágytam mikor cigarettát vettél és beültünk valahova
gyújthatnék rá megszomjaztam éhes is pizzát ettünk sört ittál beszélgettünk
voltam állandóan csak panaszkodtam észre sem vettük és ránk esteledett
vettünk néhány sörit egy üzletben vásároltunk aztán hazavittelek én
hazavittél utána jól be is rúgtam is hazajöttem és mosolyogtam
semmire nem emlékszem de pedig semmi különös nem
írogattunk még a gépen történt csak egész nap
ott aludtam el boldog voltam
Veled Veled