(A kegyességhez)
Megint visszatértem a Bibliához.
Pedig nekem aztán nem mond semmit.
…Nagyapám, lassúdan, ölében fát hoz,
s nagyanyám liszttel hinti a tepsit.
Nézem a két öreg szokott mozgását,
a tűz ropog, a sparhelt felhevül.
Pufók kalácsba süppednek a málnák
s én nem bírom kivárni, míg lehűl.
Mamám keze fölötte keresztet ír,
és véle elmond egy „miatyánkot”.
Papám, a melegben egy fröccsöt elbír,
hadd hűtse arca ráncán a lángot.
Festett kredencen, fémkereszten Jézus.
(A fekete slamm koksszá áll össze.)
Kopott képkeretben egy nazarénus
csoportból látszik Mária könnye.
Néhány lépcsőfok, s lent vagyok a szobán.
Nyíló spalettákon tükörképem.
A nippek közt elidőzök a csodán,
hogy volt, aki feltámadott értem.
A rádió megnyikordul, felrecseg.
Egy keserű nóta él ajkamon.
Nagyapám ül, nagyanyám halkan fecseg,
hogy: - a gyerekek, unokák… ó, nagyon!
Az ablakon gyönge muskátli hever,
ázott földjére zizeg a levél.
Hajlott szárának a virága teher,
valahogy úgy, mint aki nem remél.
Számolom a rózsafüzérgyöngyöket,
mamám mosolygása engem elér.
A magas ágyon redőtlen a szövet,
mégis egyszerű, tiszta, hófehér.
Papám, új adót fog elégedetten
s már mondja is rá, a mindent tudó:
(„Ki nyer ma? Játék,.. muzsika tíz percben”)
- Liszt Ferenc, a Rákóczi-induló!
Kifelé menet, mindkettő megölel.
A templom harangja misére hív.
…Most emlékemben, ők itt vannak közel,
s tudom, e lélek, hitet nem veszít.
prayer
Hozzászólások
A mamámnál szelídebb embert én még nem láttam.
Olyan jó, hogy itt hagytad a kézjegyed, köszönöm!
Csakis szeretet-cunamival tudok rájuk gondolni és emlékezni.