Illetlenül ne feszegesd. Rendhagyó
helyzetekben udvariatlan minden
kérdés. Kötözni való, aki nem érti:
nincs olyan állapot, amelyben ne lenne
valami szabálytalan. Dermesztő ez
az együttérzés; magamban járnék
eltörni a kútra, ha megengeded.
Azt sem állhatom, hogy szünet nélkül
figyelsz. Kezemben kulcs, és biztosan
elfordítom. Bátran úgy veheted, hogy
már megoldottam, betömtem egy lyukat
a teremtésen. Láthatod, részekből
alkotok egészet. Csak álmodozol
a harmóniáról, szerkezetekért
rajongó dekonstruktőr. Végsőkig
feszíted a húrt, emeled a tétet.
Feszélyez, ahogy olykor irigyellek.
Ez a nap sem vert hidat partjaink
közt, legkevésbé itt, ezen a síkon.
Tudom a tengerhez a legrövidebb
utat, ideje hát készülődni lágy
hullámokra. Egyedül vágok útnak,
de fölösleges lenne búcsúzkodni.
Megengedem, hogy távolról kísérj.
Hozzászólások
Kedves Erzsébet, ez egyike az első tudatosan megírt, "absztrakt" opuszaimnak; most kísérletezem ezzel a stílussal.
Az "ihlet" nem különbözik a hagyományos verseimhez képest. Az én fejemben mindig néhány szó, esetleg egy kifejezés, mondat rántja maga köré a verset.
A különbség annyi, hogy általában bekapcsolom (vagy bekapcsolva hagyom) a logikai gondolkodást is, tehát eleve valami gondolati célpont felé próbálgatom terelgetni a szöveget, és akkor még jön az utógondozás, szintén logikai fésűvel vagy gereblyével.
Most viszont akaratlagosan kikapcsoltam a logikai szálat és csak a szöveget hagytam folyni, úgy, hogy egy-egy mondatnak vagy mondattöredéknek önmagában legyen értelmezhető tartalma, de egymásra következésükben legfeljebb érzelmi és/vagy szövegalkotási logika van, történetet vagy üzenetet közvetítő logika nincs.
Nagyon köszönöm jelzésedet!
"Ez a nap sem vert hidat partjaink közt"
...Pedig, ha megépülne az a híd... Összekötné a partokat, párbeszédre, kézfogásra nyílna lehetőség. És persze vitára, bunyóra, és háborúra is...
Nagyon tetszik szabálytalan alkotásod kedves Tibor! Bár rátekintve vers, mégpedig a tördelésnek köszönhetően klasszikusan szép látványt adva, de valójában egy gyönyörű, rímek és dallam nélküli próza(vers), ... szabadon szárnyaló monológ.
Gratulálok szeretettel, Erzsébet.