SZÉPIRODALOM

Január
Petárdahamutól megbolydulva indul el újra az év,
hangtalan lassúsággal vánszorog a sűrű nap - a halak
megfagytak, s a bogármúmiák Oresztészt hegedülnék
az ablak alatt,
ha a fúriák hagynák: a kisasztalon karácsonyról megmaradt
gyertyaleves ég.


Február
Muszkaelszántsággal éld bele magad a jégmerev reggelekbe,
szuszogó türelemmel buszozd a telet át a megferdült didergésen,
a fene bánja! – trappolsz tovább a még kóvályogva alarmírozó
medvéken,
mígnem ócska hazárdír szivárog: a fehérre cserzett megbékélésen
vágyaid ultramarinná hengerled le.


Március
Saras hópehelyvirgácsok haldoklanak a délelőtti fényben,
forradalmat rügyezik a hórihorgas közöny Petőfi avas sírjánál,
s a 7.b-ben most valami végleg elszakadt - a kikelet itt lehet
mindjárt már,
ne siess: ez élet felolvad, és csak most kezdődik el, hát bírjál már
magaddal, ha te vagy terítéken.


Április
De nézd, már virágoznak is a tigriscsigák az erdő nyakán,
és az ipogafán nyílik tán egy régen kihalt varátzsszirompár,
ez jópofa! – ülj fel a musztángodra, látom, a szélvihart itt
alig bírod már,
és nem emlékszel arra sem igazán , hogy tavaly ki voltál:
szabadságot majszolnál, amit olcsón adott egy sarlatán.


Május
Már nem olyan ijedősen kel fel a nap, reccsen és ropog a rarettalma,
egy tucat hazug pap a sekrestyésben fellángolva sétálgat - én meg csapokat,
papokat magam mögött hagyva, bénán hullok tovább az idővel,
mint a vakolat:
de néhány szép pillanat azért még egy kis aszpikozott habot ad
lagymatagul, mielőtt aszottan meghalna.


Június
A serpenyőn felmagasztalt rósejbli sütkérezik maga alá ropogva,
miközben a verandán egész délután szivárog a megkergült szilvalé,
a nyár kákáján csomót csak elvétve találok, de pár ostoba
turista még
időnként behatárol: a képeslapokról integet egy elszabadult iniciálé
somolyogva.


Július
Kicsordul a számból egy ujjongó meggyajak a fesztiválon,
pár ravasz csíkon túl az üdvöskék arcán ragyog a megkoptatott illúzió,
közízlésük magából kifordulva zokogja, mi már rég elmondatott:
fiúzni jó-
na meg a zöld pardon lóg ki az összes gyerekszájon, miközben én rímfúziót
adok be magamnak, amikor megkívánom.


Augusztus
Ereje teljében perzsel az aranylamé, hencegve tejel, mielőtt végleg
elnyel a fortyogó aszfaltdarab, ami az államalapítás alatt odakozmált -
ha nem vigyázol, a kertben megégeti egy vérig sértett grillázs a szád,
hovatovább
zokogó papírmasék könyörögnek átalakításért ablakaink alatt: csoda, hogy ránk
nem szakadnak a kis semmisségek.


Szeptember
De már elfáradni látszanak a napsugarak- arany bogaram,
holnaptól a menetrend megváltozik, az óra meg átáll, és úgy általában
alkoholosfilc-mámorra áhítatozik minden nyárból feltépett iskolapad
ráadásban, s
a megfakult levelek sem átallnak megjátszást mutatni a Pillangók mosolyában:
holnap megint Óvoda van.


Október
Újra halnak a holtak, miként emlékekbe csurgatott szemeitekkel
azok az elhasznált testek föléjük hajolnak– a rozsda kikezdte a fák homlokát
és a porhintett nyári szerelem is megolvadt már, a mozikban játsszák
az ostobát
és óva intenek a továbbgondolástól - csak a fekete tölgyfazongorák
zajongják tovább, hogy: gyere hitetlen!


November
Késsel kivágott vigyorral a bejárathoz lopódzik egy tucat gyerek,
és a nagy culák arcán is kérődzik a bejáratott szokásjog - de randák
is a cukorkafóbiás nénikék: arcukon bogáncsok, és csak visítoznak a
verandán,
beázott farmereikkel olyanok, mint egy óriás síkosítócsalád, meg aztán
dúl a töklámpáshadsereg.

December
Hófal remeg: feltámadt hóemberek korcsolyáznak a fövenyen,
s a varjak a szántókon piknikeznek a patkányokkal felváltva:
azt álmodom, hogy a Télapó idén lekési a rénszarvasbuszt, ezért
ereit felvágva
fekszik fent északon – utolsó reményeimet mártom részegen kevlárba,
ahogy elbúcsúzik az év öregen.