SZÉPIRODALOM

I.

Riadó!

bomlik az elme!

Őkegyelme megelégelte

a hiábavaló valóságot

egyszerre zeng pokol

és mennyország

Hazugság! - hazudják

már senki sem érti

már senki se méri

nincs ki számon kéri

rajtuk rajtad rajtam

valójában mit akartam

mit akartál mit akartak

mégis itt vagyunk…

mintha érezne valamit agyunk

s hogy mégse fájjon annyira

itt állunk karnyújtásnyira

az őrülettől…

„itt”-ünk: miben eddig hittünk

oda minden kincsünk

önmagunk ellensége lettünk

múltunk éltet

ékként hordjuk vétkeinket

cipeljük miértjeinket

már nem akarunk…

se ölni, se halni

se vétkezni, se létezni,

se kérdezni, se kérkedni

lenni se, enni se

inni se, vinni se

túl soká tart benn a kín

nem segíthet rajta rím

sehogy se jó, hagyjatok

érzéstelenítést adjatok…

II.

fájdalommentes élet

a relativitás-elmélet

értelmében

valamihez mérten

jó vagy rossz nekünk

a mércét kell hát

elvesztenünk

hogy egyszer végre

csak magunkhoz mérve

saját magunkban

rendet tegyünk…

III.

Riadó!

minden egységnek!

önmagából

kiszabadult

szökevényt

körözünk!

különös

ismertetőjegye:

ok nélkül nevet

szabadon szeret

érthetetlenül vidám

bármerre jár

jókedvű emberek

veszik körül

minden tiltás

ellenére: örül!

ez tűrhetetlen

kétségtelen:

veszélyes örül!-tel

állunk szemben!

ha ellenáll

lőjenek

nem menekülhet!

megállítani

minden áron!

nem hagyhatjuk

magán kívül

túl sokáig

szabadlábon!

IV.

Riadó!

itt Bűntudat… vétel

minden jel arra mutat

a gyanúsított erre nem járt

lezártam minden utat… vétel

itt Szégyen… vétel

épp itt ment előttem

lelőttem… vétel