Szikrázik a tél
csipkés jégvirágok nyílnak
sóhajok éjszakája hontalan
fagyos ágak hitet tőrrel szúrnak
szenvedés és gyász
árnyék vetül a fényben
könny szökik ég kék színében
hullámok érik ködös magányt
holnaptól féltve élni a mát
szakadék szélén halad az út
félőn nehogy belecsússz
hant lehet rögös fagyos
visszhangtól fájón koppanós
konkoly került búza közé
hajszál gyökerét senki ne tépje
éledő magvak sorvadnak
marokba szorultak öklök
torzult lelkek vad áradása
aratáskor égjen konkolynak lángja
disszonáns a dallam hamis a szó
ködvilág árva csendje betakar
erőszak sebei mélyek
lélegzek még élek
sötét nyirkos éjben
remények tiszta ölelések
örökké létezek
ködöt lehel most utolsó szó:
Fények gyúljatok
őszinte hangok
még utoljára
torok szakadásig
szóljatok!
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Kedves Klára!
A versed magányról árulkodik, érezd magad jól ebben a társaságban, Isten hozott.
Szeretettel. szaffy
Lelkemet simogatják szavaid, kedves Krisztina.A fájdalmat néha nehéz elmondani, de elfojtani sem jó. Arra kíváncsi lennék egy hangos verseben, és nem általam előadva, hogyan jönne le? Valóban nagy élmény lenne nekem is!
Köszönöm, Krisztin, és szeretettel ölellek:
Klári
Boldogsággal tölt el számomra nagyon fontos, és értékes véleményetek: Erzsébet, Erika, és Laci, nagyon köszönöm!
Köszönöm az írások feltevéséhez nyújtott segítséget, és figyelmedet is, Laci!
Igazán nagyszerű bemutatkozó verset hoztál a portálra kedves Klára.
Hogy minél jobban megtalálhatók legyek az alkotásaid, és eljussanak a tematikusan kereső olvasókhoz, a mű alá és a címkékhez írd a keresőszavakat légy szíves!
Üdvözlettel és pacsival : tokio :)
Kedves Klári!
Üdvözöllek itt, érezd jól magad!
Szép verssel mutatkoztál be.
Szeretettel, Erika
Kedves Klára... Mély értelmű, súlyos üzenetet közvetít ez a szép vers.
Kiemelhetnék több részt is, én mégis ezt választottam:
"holnaptól féltve élni a mát
szakadék szélén halad az út"
Hogy miért? Mert eszenciája az egésznek... Mert kifejezi a dermesztő félelmet, mit a vers elején a csipkés jégvirágok - gyönyörű hasonlattal - már jeleztél.
Árnyék a fényben... Jó cím! Mindig mindkettő jelen van bennünk, és körülöttünk. Egymás nélkül nincs értelmük. Hogy értékelhessük a jót, a fényt, meg kell ismernünk a rosszat, az árnyékot is. Igen, tudom, az árnyék sem mindig negatív jelentéssel van jelen életünkben, hiszen jelentheti az enyhülést, a védelmet is, de ez a versed nem erről szól. Itt az árnyék szinonimája a rossz, mert az a konkoly is, a búza közé keveredő gyom, mitől csak a tűzhalál menteheti meg a föld, a termés, az élet holnapját.
Nagyon szép a versed. Szeretettel gratulálok.