Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Lennék vágy, mi benned ringna,
elmerülnék álmaidba,
erdő szélen, lennék patak,
eloltanám a szomjadat.
Lennék hold, az éjszakában,
hűs árnyék, a forró nyárban,
rossz kedvedben, lennék remény,
ha sötétben jársz lennék a fény.
Madár dal, mely hozzád szállna,
fejed alatt, lennék párna,
lennék benned a harangszó,
mely megbékít, ha haragszol.
Lennék csillag, felhő felett,
ketten lennénk szerelmesek,
s lennék vágyad könnyű szárnya,
ha egyszer szívem... - rád találna!
Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Sokáig csak porosodva halmozódtak fiókomba verseim.
Félénk visszahúzódó gyermekkorom rányomta bélyegét írásaimra, szégyelltem hogy felnőtt létemre verseket írok, ezért csak hosszú szünet után kettőezertíz környékén kezdtem újra írni.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."
Reményik Sándor
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások