Ott éreztem először, az iskola udvarán, talán harmadikban. Pedig
minden ellene szólt: a nyakban mindig szűk kisdobosing, a sötétkék rövid-
nadrághoz dukáló fehér térdzokni, idétlen magasszárú lakkcipővel,
a felvont szemöldökökkel felügyelt alakzatban feszengő várakozás,
hogy mikor történik végre valami, a vigyázzban állásra felszólító,
indokoltnál jobban pattogó vezényszó, a nagyszünetben történt affért épp
akkor megtorolni akaró társtól a legalkalmatlanabb pillanatban
érkező orvtámadás, a dobpergés, majd a csapatkürt fojtott vihogásra
ingerlő, hamis hangja — de amikor felhangzott az első ismerős akkord
a hangszórókból, furcsa borzongásféle futott végig gerincemen, és nem
akart abbamaradni, amíg csak az utolsó taktusig nem értünk. Máig
emlékszem a meglepetésre – mert addig nem beszélt nekem senki erről –, hogy
képtelen vagyok uralni; minden beazonosítható ok nélkül, tőlem
függetlenül kerít hatalmába. Azután előbb elmaradt az egyening,
a rövidnadrág térdzoknival és lakkcipővel, el a dobszó meg a hamis
kürt a vezényszavakkal, végezetül a folytatásként lejátszott idegen
himnusz is, csak a megmagyarázhatatlan borzongás maradt, noha már tudom,
vannak, akiknek magyaráznom, sőt, olykor még magyarázkodnom is kellene.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (220)
- próza (73)
- novella (53)
- líra (36)
- irodalom (24)
- gyerekvers (24)
- versek (23)
- élet (20)
- szerelem (20)
Havi archívum
2024
- május (6)
- április (10)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (28)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Nagyon köszönöm soraidat, kedves László!
Talán, ha aranylábú labdarúgóink is lelkesen borzongnának, többre lenne érdemes a magyar foci.
Elnézem néha-néha, hogy meg sem mozdul a szájuk a himnusz alatt. Valószínűleg csak egy 60 milliós Bentley-ért képesek imádkozni.
Nem lehet az ilyesmit magyarázni.
Gratula + ötös pacsi!
Keves Andrea, köszönöm a bejegyzést!
én is volta kisdobos is meg úttörő is megvolt a maga szépsége, meg valahogy összekovácsolt minket, az a borzongás amiről írsz az elsőtől az utolsó akkordig nálam is megmaradt, tetszett!